Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
5 egyház képtelen volt. Egyik csapás a másik után érte most az intézetet. Minthogy a lyceum a Thun rendszer követelményei szerint nem volt képes szervezkedni, megvonták tőle a nyilvánossági jogot, tanulóinak nem állíthatott ki jogérvényes bizonyítványokat, aminek természetes következménye a tanulók létszámának gyors csökkenése lett: 1855/56-ban 133-ra apadt le a tanulók száma! 1856. április 11-én gróf Attems pozsonyi helytartó felszólította a lyceum elöljáróságát, hogy az iskolát augusztus 15-ig szervezze, különben fennállását meg nem engedi. És minthogy a fenntartó testület anyagiak hiányában a szervezkedésre képtelen volt, 1857. február 15-én gróf Attems új leiratot küldött az egyházi és iskolai elöljárósághoz, elrendelvén, hogy az iskolának mint szervezetlennek, nem szabad a gymnasium czímet használnia s jogérvényes bizonyítványokat sem állíthat ki. Öt nappal e rendelet leérkezése után, meghalt Szeberényi János is, aki a lyceum érdekét annyira szivén viselte. Szerencsére hasonló nevű ifjabb fia, aki nagy érdemű atyja tiszti örökébe jutott, felkarolta az örvény szélére sodort intézet sorsát. Szeberényi elsőben is a honti esperes- séget kérte fel hathatósabb pártfogásra, majd kegyadományok gyűjtésére aláírási íveket bocsátott ki, ő maga meg Németországba ment a Gustáv Adolf-egyesületnek Kasselben tartott gyűlésére s lelkes föllépésével s megnyerő modorával a német hitrokonoktól közel 10,000 frt segélyt eszközölt ki. Alig vett azonban az iskola ügye ilyen kedvező fordulatot, máris uj baj fenyegette létét. Radvánszky Antal zólyomi esperes Beszter- czebányát akarta kerületi iskolának nyilváníttatni. A kerületi gyűlés az ügyet szavazás alá bocsátotta s mivel a 9 esperesség közül 6 Selmecz mellett nyilatkozott: Selmecz továbbra is kerületi iskola maradt, de Szeberényi érezte, hogy a lyceum fen- maradását csak úgy lehet biztosítani, ha élére tapasztalt tanférfiút állít, aki képes lesz azt a kor és a kormány kívánságainak megfelelően szervezni. .Ilyen férfiúnak ismerte Szeberényi Breznyik Jánost. És minthogy a lyceum iránt érdeklődők között is általános volt az a meggyőződés, hogy az örvény szélére jutott intézetet csak Breznyik János mentheti meg a végső veszedelemtől, Szeberényi sok utánjárással kieszközölte a kormánytól az engedélyt arra, hogy Breznyik elfoglalhassa a lyceumban az
