Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
6 igazgatói állást. És Breznyik 1858-ban elhagyta a gazdag alföldet, a hol pedig már akkorig szép birtokot szerzett s feljött a szegény felföldre az örvény szélére jutott intézet igazgatására. Jól tudta Breznyik, hogy a biztos anyagi alap, a jó tanerők és a bölcs vezetés azok a főtényezők, amelyek e tanintézet felvirágzását hathatósan előre segítik. Az anyagi alapot ugyan megszerezhette volna Breznyik a kormánytól is, mert Mikulás János kir. kerületi tanfelügyelő hivatalból meglátogatván az intézetet, még 1859-ben kinyilvánította, hogyha a fentartó testület kívánja, a kormány kész segélyben részesíteni a lyceumot. Breznyik azonban féltette az autonómiát, de meg nem is akart kegyelempénzt kérni az osztrák kormánytól. Kieszközölte azonban, hogy a helyi egyház, amely az intézet fenlartására egymagában képtelen volt, a bányai egyházkerületnek ajánlja fel a lyceumot. A kerület az ajánlatot elfogadta s évi 3000 frt segélyt szavazott meg. Ezt a segélyt ugyan a kerület csak három évről három évre szavazta meg, de Breznyik nem esett kétségbe az intézet sorsa felett, mert azt tartotta: qui habet moram, habet vitám! A hatvanas években elegendő is volt ez a segély, amikor azonban a magyar alkotmány helyreállításával a magyar kormány közvetetlen vezetése alatt álló középiskolák gyors fejlődésnek indultak, évről évre jobban érezte Breznyik, hogy a lyceum nem képes lépést tartani az állami intézetekkel eddigi pénzforrásai mellett. A lyceum fennállásának biztosítása végett rábírta 1873-ban az egyházat, hogy a kerületi gyűlés jóváhagyásával az alkotmányos magyar kormánytól államsegélyt kérjen. A folyamodványra a kormány azzal felelt, hogy az államsegélyt illetőleg tárgyalásba csak akkor bocsálkozhatik, ha a középiskolai törvényjavaslat, amely a felekezeti középiskolák segélyezéséről is gondoskodik, törvényerőre emelkedik. Kerek tíz évig kellett erre várni. Ekkor Breznyik indítványára megismételte az egyház kérelmét s Trefort minister 1887. február 2-án aláírta a szerződést, amely 9300 frt évi segélyt biztosított a lyceum részére. Csakhamar kitűnt azonban, hogy ez a segély sem elegendő, hogy a jó tanerőket együtt lehessen tartani, mert a rendes tanárok számára is csak 1000 frt évi lizetést s 50 frt ötödéves korpótlékot biztosított, holott az állami középiskoláknál 1200
