Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
37 módok mindenikére kiterjeszkedik s hogy a hangmértékes verselés terén legteljesebb s Révaié mellett a legelfogadhatóbb verstani szabályokat tartalmazza, sem irodalomtörténetiróink, sem a verselés történetével foglalkozók nem emlékeznek meg róla; pedig ez az 1787-iki verstanát mind terjedelemre, mind a felfogás helyességére nézve messzire felülmúlja. Becsét emeli a végére csatolt kis költészettan és rövid költészettörténet, a melyet legelső, rendszeresebb és kritikát gyakorló költészet- történetnek kell elismernünk. Ő maga grammatikájával nagyon meg van elégedve. »Azt mondhatom — irja Kazinczvnak1 —, hogy az előttem ismeretes nyelvek közül egy sincs, a melynek a maga nemében tökéletesebb grammatikája volna, mint a mineműt én Írtam magyar nyelvünkre.« Mikor Kazinczy 1791. júniusában Bécsben jár, élénken tudakozódik tőle munkájának sorsa s az eredmény kihirdetésének ideje felől; egyúttal felkéri, hogy olvassa el maga is s mondjon róla Ítéletet. Kazinczy át is olvassa figyelmesen, itt-ott javítgat is rajta, különösen a verstanban s általában véve, egy-két helyesírási pontot kivéve, »megnyeri tetszését és helybenhagyását,« a mivel Földinek nagy örömet szerez. Kazinczy figyelmezteti, hogy Rajnis grammatikai és prosodiai felfogásai ellen használt keményebb kifejezéseket, tekintve vagdalkozó természetére, jó lesz, ha elhagyja vagy enyhébbekkel cseréli fel. Földi egyáltalában ellenszenvvel viseltetett Rajnis iránt. A közte és Baróti Szabó között lefolyt harczban »önnön szeretettel, nagyravágyással, kevélységgel« vádolja s csodálkozik azon, hogy olyan korú, olyan tudományú és állású ember hogyan mehet annyira, mint ő ment Mentő Írásában. Rettenetes embernek tartja. Annál jobban félti tőle a munkáját, melyben nem a legkedvezőbb módon nyilatkozott felőle; nem azért, mintha álláspontját védelmezni nem tudná, mert »in veritate respondebo, si victus fuero, veritati cédám« — irja Kazinczynak1 2 —, hanem ki szeretné kerülni mocsko- lódásait s mert nem akar ismét a tudósok között »csúfos, vagdaló perlekedést indítani.« Kijelenti, hogy támadni senkit, ártani senkinek sem akart egész grammatikájában s hogy úgy 1 1790. nov. 21. 2 1791. jun. 11.
