Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
33 szótagmérés bizonyos törvényeiben. Az elsőt nem tette, sőt ellenkezőleg, tudjuk, hogy Rajnis elvei ellen nem egyszer élesen kikelt Kazinczyhoz írt leveleiben1, elitélve őt a görög és latin prosodiához való ragaszkodása miatt. Látva az eltéréseket és helytelenségeket Baróti és Rajnis szabályaiban és sokat tanulva Révaitól is 1787-ben megjelent Elegyes versei-bői, a magyar nyelv természetéhez alkalmazkodva sok fontolgatás után ő maga lát hozzá a hangmérlékes verselés törvényeinek megállapításához. Munkája közben azonban azt veszi észre, hogy ezt a dolgot előbb tisztázni és eldönteni nem lehet, a mig megállapodott orthographiánk nincsen. »Most a hangmértékes poésis reguláin dolgozom — írja Kazinczynak1 2. Ez oly szoros kötésben van az orthographiával, hogy a nélkül nem lehet, mivel sok helyen ez a fundamentoma«. Ezért a verstannal párhuzamosan a helyesírás kérdéseivel, evvel kapcsolatban pedig a szók származásával, képzésével, szóval nyelvtani kérdésekkel is foglalkozik. De nemcsak Földi foglalkozik ebben az időben ilyen nyelvészkedéssel. Ez a hajlam közös tulajdonsága az akkori magyar íróknak s ennek okát egyenesen a mértékes verselés alkalmazásában kell keresnünk. Ez fogja ugyanis legkeményebb igába nyelvünket s a helyesírásnak és a hangok időmértékének pontos meghatározását követeli, hogy egyöntetű szabályokat állíthasson fel. innen van, hogy az ó-classikai iskolának minden tagja pro- sodiával kapcsolatban nyelvészeti kérdéseket is tárgyal, különösen Rajnis, ki az inkább az élő kiejtéshez ragaszkodó Baróti- val szemben a nyelvtörténetet is számba veszi. S bár a pro- sodia nálunk nyelvünk kedvező phonetikai sajátságai miatt igen egyszerű, úgyszólván egészen a természetes kiejtésre utalja a verselőt s bár a hangmértékes verselés két fő szabályát, hogy a) rövid minden nyílt és rövid hangzós, b) hosszú minden zárt és hosszú hangzós szótag mindnyájan egyértelműleg kimondják, mégis alárendeltebb kérdésekben nagy harczot folytatnak, a mennyiben mindenik fél a maga vidékének nyelvjárását veszi alapul s mert az egyik fél kevésbbé, a másik jobban ragaszkodik a latin prosodiához. — Látni való, hogy ezen vitáknak 1 1788. okt. 2. — 1791. jun. 11. 2 1789. aug. 25. 3
