Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
24 is ő szólította fel az együttdolgozásra, tettét az ezektől tartózkodó Kazinczy előtt avval okolva meg, hogy mindketten igen sokat használhatnak a társaságnak. De különösen a követendő ortho- graphiának előzetes pontos megállapítását tartja szükségesnek kölcsönös levelezés útján. S bár eleinte kissé kényesnek találja a helyzetet, Baráti Szabóhoz és Bacsányihoz való baráti viszonyánál fogva, nagyobb kitüntetésnek veszi Kazinczy mellett maradni. Horváth, valamint a többiek nagy lelkesedéssel fogadják Kazinczy tervezetét, örömmel csatlakoznak hozzá. Egyedül Földinek vannak kételyei az uj folyóirat megindítása és sikere iránt. Csak ő talál kifogásolni valót annak tervében De nem olyan értelemben, mintha Kazinczy szándékát •— mint azt Kazinczy vélte — gátolni- akarná, mert hiszen ő is örömmel csatlakozik a társasághoz, hanem, hogy felhívja figyelmét az uj folyóirat jövőjének szilárd biztosítása érdekében. Említettük már, hogy Földi neheztel a kassai társaságra, különösen Bacsányira, de azért szívén fekszik a Muzeum sorsa, szeretné, ha a társaság buzgósága állandó maradna. Pestről távozta után »nagy nyugtalansága van a Muzeum álla- potja iránt«; attól fél, hogy »e dicséretes igyekezetei valamely irigység meggátolta, vagy a társak meghasonlása«, mikor a második negyed kissé késve jelenik meg.1 S igen érdekes a széles olvasottságú Földinél az a felekezeti szempont, a melyből kiindulva buzgólkodik a Muzeum mellett, de a melyhez nem maradt következetes. A kassai társaság tagjai külömböző felekezetüek lévén, remélte, hogy a két vallásnak — katholikus és református — nyelve, mely az ő szemében két külömböző nyelv, egyesülni s így a magyar nyelv jobbulni fog. Szerinte »két hibát tapasztalunk bennök. A refor- máltaknak igen jó syntaxisuk van, a szóknak jó összeköttetésével, fekvéseivel, de félénkek az uj dolgoknak uj névvel való előadásában, az uj élénkségek behozásában, tudatlanok a rövid kifejezésekkel való élésben, a régiségben; a hosszas összekötésekben, a deákszóknak halmozásaiban megállapodtak és megkeményedtek, a honnan nyelvűk mindig egy állapotban marad, nem ékesül, nem bővül. A mai pápista magyarok azonban mind ebben merészebbek, bátrabbak, munkásabbak, de syntaxisok 1 Földi Kazinczynak 1789. febr. 5.
