Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
25 többnyire tűrhetetlen, az újítás sokszor igen is nagy bennök, majd mindenben a deák és más idegen syntaxisra feszítik tulajdon folyást tartó magyar nyelvünket«.1 S míg egyrészt ezen két hiánynak kiegyenlítését hasznosnak találja a magyar nyelv fejlődésére, addig másrészt a Múzeumra nézve is előnyösnek gondolja, mert igy több olvasót kap, egyformán érdeklődvén iránta a katholikusok is, a reformátusok is. Ez azonban nem volt meggyökerezett nézete. Ugyancsak e levél egy másik helyéből kirí belőle az a református felekezetiség, a melyet Deb- reczenben magába szíva s később is mindig reformátusok között forgolódva, sohasem tudott megtagadni, még a fűvésztudomány- ról írt kritikájában sem. Látva, hogy az uj folyóirat dolgozótársai mind reformátusok, (bizonyára csak véletlen folytán) igen örül, hogy Kazinczy a társaságot mind ilyenekből akarja felállítani, »mert ezekben tarftitott meg ez ideig ősi nyelvünk s ezekben kívánnám továbbra is örökkévalóvá tenni és ékesíteni«. Egy későbbi, 1791-ben kelt levelében pedig így ír Kazinczynak: »Fogjuk közerővel a dolgot, nehogy a pápista magyarság, a kiké mindazonáltal nem a legtisztább magyarság, felsőségre emelje magát s a nyelvben is, mint egyebekben törvényt osszon. Én óhajtanám, hogy egy tiszta magyarságú reformálttól került grammatika állana most fel«. Látni való ezekből, hogy az a nézete, melyet a két felekezet nyelvének összeolvasztásáról nyilvánított, nem volt őszinte s hogy ennek ellenére később is hajthatatlanul a reformátusok nyelvének felsőségre emelésén munkálkodott. Végre is belátja, hogy Kazinczynak el kellett szakadnia a »viszálykodást és büszke magahittséget« tápláló kassaiaktól; nem volt mit tennie, mikor »a jónak kölcsönös követése nincs meg«. A tervezetet is jónak találja, különösen az nyeri meg tetszését, hogy csupa reformátusokból akarja felállítani a társaságot s hogy a beveendő tárgyaknak nagyobb tért enged. Örömmel csatlakozik a társakhoz, felajánlja munkásságát minden téren, a melyet művel: a poesisben, grammatikában és a természettudományokban. De ezek mellett figyelmezteti Kazin- czyt, hogy már a múzeumnak is kevés olvasója akadt s most a társaság szétválva, az uj folyóirat még kevesebbre számíthat, 1 Földi Kazinczynak 1789. febr. 5.
