Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
II. Jezso\/ic$ Károly Junius hó 12-én a tanítás befejezésekor, az osztály vizsgálatok előtt a lyceumi ifjúság a tanári karral családias ünnepet ült, megfelelően azon benső kapocsnak, mely ezen régi intézetünkben hagyományszerüen fűz össze igazgatót, tanárokat és tanulókat egy közös családdá A most befejeződő tanévvel töltötte be ugyanis lvceumunk szeretett igazgatója tanári működésének 40-ik évét. Az ősi épület és annak minden lakója ünnepi díszt öltött, küldöttség hozta az érdemes igazgatót a tanácsterembe, honnan csakhamar messze elhangzott az ifjúság lelkes éljenzése, majd hazafias éneke. A »Hymnus« lelkes elzengése után megszólalt a tanárok veteránja, Moesz Géza, mint ő mondotta, meggyöngült testtel, de mint mi hallottuk, teljesen ép lélekkel, kiemelve, hogy ő nemcsak legidősebb collegája, de egyúttal legrégibb tanítványa is az ünne- peltnek. Méltán magasztalta őt, hogy mindig, 40 éven át, a jelennél sokkal sanyarúbb körülmények között is hive volt ez iskolának, melynek mint szaktanár sok dicsőséget szerzett tanítványai által, s melynek mint igazgató méltó utódja igyekezett lenni a mi nagy Breznyikünknek; de méltán hangoztatta azt is, hogy az ünnepelt talán a tanítóinál is jelesebb volt mindig az ő nevelői működésében, ki a serdülő ifjúból sohasem akart akarat nélküli szolgát, hanem csakis a szabadsággal önállóan és okosan élni tudó teljes embert képezni. Miután még Barlos Pál VIII. oszt. tanuló az ő társainak nevében is lelkes szavakkal köszönte meg az ünnepeltnek az ő atyai gondoskodását, melylyel a tanulók annyi ezrét már 2*
