Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
1U jó Isten veletek marad és diadalra segít, minden nemes s szent küzdelmeitekben. így áldva lévén megemlékezéstek. áldás rajtatok, áldás fiaitok fiain nemzedékről nemzedékre! Legyen úgy! Amen. Händel Vilmos főesperes szónoki hévvel előadott ünnepi beszéde szívből jött — szívhez szólt: a szemekben megcsillanó könnyek nyilvánvalóan mutatták, hogy Breznyiket nemcsak tisztelték, hanem szerették is! A meghatottságot még jobban felfokozta Ivánka Istvánnak, Breznyik volt tanítványának magas szárnyalású következő ódája, amelyet Kis István lelkész szavalt el: Breznyik János síremlékénél. Áll az emlék, amit fejfádul emeltünk Hálás tanítványid. Válságok idején itt keres majd lelkünk. Ha tanácsot áhít. Itt vannak csontjaid, és hivó szavunkra Ide száll majd hozzánk Jóságos szellemed, nem hagy az magunkra Mikor ingadoznánk. Bár élhetnél most is, mint apostol köztünk Nagy, erős hiteddel! Szigorodon hajdan, ha mégis ütköztünk, Ma csak áldunk, hidd el. Te nevelted belénk az eszményiséget, Adtál nékünk szárnyat, A mivel a szegény földön járó lélek A rög fölé szállhat. A klasszikus világ verőfényes képét Varázsiád élénkbe, S e kor hősei közt kereste mértékét Minden kis legényke. Megirigyeltetted Socrates halálát, Aristides éltét. Csodáltuk Nagy Sándort, Róma nagy Caesarját, Cicero beszédét. Lángszóval gerjesztőd a hazafiságunk S itt is példánk voltál. Mikor a mezőket vér öntözte nálunk Te is ott harczoltál.
