Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
9 Nekem úgy tetszik, hogy minket ez alkalomból oly érzelmek hoztak ide, a mily érzelmek vezetik a Herrnhutiak gyülekezeteit, a midőn husvét vasárnapján, — mellőzve a gyász színeit, felkeresik kedves halottaik sirdombjait s áhitatos énekben adnak kifejezést azon hitbeli reményüknek s bizodalmuknak. hogy a kegyelem Istene, aki elszólította kedveseiket, az élők s nem a holtak Ura és Istene! Mi is mint testvér gyülekezet jelentünk meg e sirdomb körül, nem csak azért, hogy a kegyelet időre szóló jeleivel ékesítsük azt, amint a hálás tanítványok valósággal tevék, hanem kiválóan azért, hogy mint a már nyugovóra szállt mesternek hű tanítványai (mint azon egy Istennek hívei, ki maga a szeretet) kifejezést adjunk annak, hogy az eszme a sírból is kitör és eget kér, — kifejezést adjunk annak, hogy nem hiába tanítottál, — még pedig példáddal is, szeretni hűn »hazát és nemzetet« s odaadással szolgálni az egy Istent, ki maga a szeretet!! Ezt hirdeti megjelenésünk, poraiban is áldott mesterünk, sírod körül. S azon meg nem rendíthető bizodalmunknak és szent meggyőzhdésünknek adunk kifejezést sírhalmod oltára körül, hogy a megmentő, szabadító, megtartó s boldogító eszméket, melyeket ajkaiddal s életeddel hirdettél, diadalutjokban — gátolhatja ugyan rossz akarat ideig — óráig, — de meg nem akaszthatja végleg semmi — senki! S ezek harczosaivá szegődtünk, vezetésed mellett és ilyenek maradunk mint hű tanítványaid közelben s távolban, és el nem hagyjuk a zászlót a jövőben sem, ez fogadalmunk leszen. Ott lész te a küzdelem nehéz napjaiban velünk s a legszentebb eszmékért, az emberiség javáért harczoló sereg híveinek számát, minden veszteség mellett, (melyet a rósz akarat okoz) szaporítani nevelni fogja jó Istenünk, szerető Atyánk! Mintha hallanám mint dobban meg még egyszer és utoljára emberszerető szived, mintha látnám, mint nyílnak ajkaid, hogy kitartásra buzdítsad, a kicsiny bár de hű sereget, mintha hallanám: Előre fiaim az Isten és az emberszeretet szent nevében! Igen nevedben, és szived szerint mondhatom; Kérlek keresztény atyámfiai »Legyetek megtartói az igének, hogy meg ne csaljátok magatokat« és az a ki veletek volt, a könyörülő
