Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899

28

szerezni. Mindjárt az elején kiemeli, hogy nemcsak a leoninu- sokban és rimes distichonokban tarthat barátságot a mérték és a rím, hanem a sapphói, alkaiosi versszakokban is, mivel homályba burkolja azon érdemét, hogy nyugateurópai formákat is közöl, kitűnő érzékkel azok lejtése iránt. Csak olyanokra ad példát, a milyeneket még senkinél sem olvasott: igen szépen folyó rímes anapaestusokat, trochaeusokat. Példái mind köny- nyed, dallamos lejtésüek s úgy ebben a tekintetben, mint pro- sodiájának tisztaságára messze túlszárnyalja Rádayt és Kazinczy első kísérleteit. De érdeme nemcsak ebben rejlik. Ő a legelső, ki a nyugati formák jogosultságát és életrevalóságát kész elméletben fejtegeti, ki ezek művelését a sajtóban is sürgeti s ki ez irányban tiszta rhythmusérzékkel megirt példáival mozgalmat indít, a mi mindenesetre fontos kezdemény verselésünk történetében. Csak méltányolnunk kell azon tapintatát, hogy távol minden egyoldalú felfogástól, nem az uralkodó versformák valamelyikének vagy mindnyájának elvetésével igyekezett az uj tan behozatalát keresztül vinni, hanem az ellentétek közvetítésével. De épen ez utón haladva esett tévedésbe, mely érdemére homályt von ugyan, de azt eltüntetni sohasem fogja. Mikor a leoninusokat és a megrimelt classikus strophakat védelmébe veszi, nem gondolja meg, hogy a classikus forma már magában véve is zenei forma, a mit megrimelni Ízetlenség. Tévedése annyiban menthető, hogy ily helytelen osztályozási alapból indulva ki, helyeselnie kellett ezeket is s hogy ő maga ezen iránynak búzgó híve sohasem volt, sőt később, valószínűleg Ráday figyelmeztetésére elszakad tőle s maga is Ízetlenségnek és elkorcsosodásnak nevezi.

Fontos és az irodalomtörténetben méltán foglalhat helyet ez az értekezés annyiban is, a mennyiben a nyugati verselés t. k. ennek megjelenése után kezd tömegesebben bevonulni irodalmunkba. A fellépő iránynak a már régóta magának ver- selgető Ráday csakhamar támogatására siet; nemsokára fellép Kazinczy, Dayka, Racsányi és mások, kik gyakorlatban szereznek érvényt a kezdeménynek, egymásután téve közzé az akkori folyóiratokban nyugatias verseiket. Uralkodóvá válik ez irány Kazinczy Orpheusaban annyira, hogy Földi, ki a mértékes és a rímes verseket ezek mellett nem szívesen látta háttérbe szorulni, rossz néven vette Iíazinczytól, hogy oly nagyon ragasz-