Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899
17 költőjét. Földi szintén Ráday ösztönzésére tanulja Zrinyiaszt úgy ismerni, mint nemzeti epopeiánk kimagasló alakját. Eszthetikai ízlésének ezen irányára nézve igen érdekes az a néhány sor, a mit kéziratban maradt verstanában mond a Zrinyiaszról. Eposiróink »között mind méltóságra, mind érdemre és dicsőségre legelsőbb Gróf Zrini Miklós, ki maga is derék hadi vitéz lévén, az ő vitéz nagyatyját, horváthországi Bán Gróf Zrini Miklóst, Szigetvárának oltalmazóját valóban nagyságos vitézi versekkel énekelte ama könyvében, melyet nevez: Adriai tenger sirénájának. Ez igaz és valóságos Zriniasz, egy valóban vitézi vers! ki, ha a mint az ilynemű munkák hosszas rágódást és angliai reszelőt kívánnak: a maga ilyennemű munkában kimutatott nagy alkalmatos volta, tűz esze és fellengős gondolataihoz képest, a későbbi időknek kényesebb ízlések szerint e munkát érlelte és jobbította volna: mi egész nemzetünk nagy dicsőségére, az idegeneknek csudájokra s irigységekre elébb tiszteltünk volna Zriniben egy Hómért, egy Virgilt, mint a mély gondolatu anglusok Miltonban, az elmés franczok Voltérben és a kevély németek Klopstockban; és a mai nyomnak és a következő maradékoknak is nem volna többé miben haladja meg Zrinit, hanem csak miben kövesse és csudálja... tagadhátatlan, hogy ekkoráig legelsőbb, legfővebb, legméltóságosabb és legdicsőségesebb munka a magyar Helikonon.« Földi Zrínyi művéről való ítéletének ilyen formulázásával s a külföldi nagy eposzokkal egy sorba állításával megelőzte Zrinyiasz életrehozóját, Kazinczyt, a kit e tekintetben is elsőnek tartottak irodalomtörténetiróink. De más tekintetben is fontos Ráday befolyása Földi eszthetikai Ízlésének fejlődésére. Ráday volt a legelső, ki a mindinkább elharapódzó leoninismus ellen kikelt. Tiltakozása ezen irány ellen annyival érdekesebb, hogy a mérték és a rim egybekapcsolását először ő kisérlette meg költészetünkben. Bizonyosnak kell tartanunk, hogy Földi, ki a debreczeni szellem hatása alatt szintén barátja volt ez iránynak, Győngyössi János ily verseit magasztalva s a ki maga is Írogatott leoninusokat, sőt még az 1787-iki Múzsában is pártfogásába veszi őket s rendszerébe beilleszti, Ráday felszóllitására és útmutatására tér el tőle. Kéziratban maradt verstanában már barbarismus- nak és a verselés elkorcsosodásának nevezi. Nem lehetetlen
