Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899
18 hogy épen értekezésének megjelenése után figyelmezteti őt Ráday ez irány Ízléstelenségére. Ez idő óta Földi egyetlen egy leoninust sem ír. Azonban bármilyen nagy tisztelettel és elismeréssel viseltetik is Ráday, mint pártfogója, tanácsadója, tanítója és tudós iránt, nézeteivel sok tekintetben nem tudott megbarátkozni. S nem véve tekintetbe itt a Debreczen szellemi világában magába szítt hatásokat, ebben a körülményben kell keresnünk a Kazinczy és közte felmerült véleményeltérések okát. Kazinczy egész életében mestere gyanánt tisztelve Rádayt, mindenben híven követte s abban is, a mit másoktól tanult, verselés tekintetében különösen Földitől és Verseghy tői, büszkeségében Ráday tanítványának vallja magát. Földi a debreczeni embernek minden újat tartózkodva fogadó szellemével a Rádaytól hallottakat éles bírálat alá veszi. Soha sem tud megbarátkozni prosodiai elveivel, a miről világosan tanúskodik Kazinczyhoz irt levele:1 »hogy vakíthatott meg annyira a boldog emlékű Gróf Raday dibdáb sánta verseivel némelyikötöket, és hogy ronthatta úgy el füleiteket, hogy hidjetek az ő liitván fundamen- tom nélkül való Reguláinak ... én soha egy versét sem szerettem az üreg Radaynak, és többet nyert volna Poésisünk, ha ő nem írt volna, mert tovább kell Poétái reguláinknak megállításával küszködni.« Földinek ez az ítélete mindenesetre túlzott; bár Rádaynak, ifjúkori versei s későbbi éveiből ismeretes fordításai határozottan mutatják, hogy nem volt tisztában a verselés szabályaival, a mit Csokonai is nem egyszer megróv. Költeményeinek belső értékét sem becsüli sokra. «A Poésisse is sokba kőlönös az öregnek,... tsak felségest kereső dagályához képest vágynak benne valósággal alatsony matériák is.«2 Nem osztozott Rádaynak azon felfogásában sem, mely szerint a fordításnak nem kell szorosan követnie az alakot, sőt a tartalmat sem. Ezekből látni való, hogy Ráday útmutatása, ösztönzése szerint, de azért önállóan fejlődik. Tanulmányai közben önálló ítéletekre, gondolatokra jut, melyeket nem egyhamar rendel alá még Kazinczy országszerte elismert tekintélyének sem. Ezen elvei vezérlik azután egész irodalmi pályáján keresztül. 1 1793. aug. 12. Kaz. Lev. 305-306. 1. 2 Földi levele Kazinczyhoz 1789. febr. 5. — Kaz. Lev. I. 264 1.
