Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1898
7 a" »Nagyidai czigánvok«-bah a XVI. és XVII. század »országmutató mappáiról«: »Képzelhetni, milyen nagy volt az a levél, A melyikre festve egész ország lefér! Város, falu, erdő, hegy, folyóviz, patak . . . Még hal is a vízben, és az erdőn vadak. Voltak azon gulyák, hullámhányó tenger, Bozontos hegyek, mint egy-egy gubás ember; Kacskaringós folyók — találomra, — mint a Dinnye földön mikor széjjel fut az inda.« Nyilvánvaló, hogy az ilyen térképek alkalmasabbak voltak az emberek megtévesztésére, mint utbaigazitására. Ennek oka a magyar térképszerkesztés reformátorának, Mikoviny Sámuelnek szavai szerint az, hogy »az ösmeretes földrajzi térképek ügyetlen és tudatlan szerzői ilyes munkára inkább nyereségből, mint lelkesedésből vállalkoznak.« Mikoviny ugyan a legtökéletesebbnek hitt csillagászati-földrajzi módot alkalmazta s térképét geometriai mérések és csillagászati megfigyelések alapján rajzolta, de a Balaton képe torzalak az ő tudományos gonddal készült térképén is. Földrajzi íróink a XVIII. századtól kezdve adnak rövidebb- hosszabb leírást a Balatonról. Kár, hogy a nagy Bél Mátyás négy kötetes alapvető munkájában nem jutott odáig, hogy hazánknak vármegyék szerint való leírásában sorra került volna
