Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1898
II. A Balatonról. — A Balatonra vonatkozó földrajzi ismeretek történeti vázlata — A Balaton partvidékén talált bronzkori kőedények és urnák, a vörsi, a tihanyi és a zánkai pogányvárak, a zamárdi, a fajszi, az alsógulácsi, a keszthelyi, a kővágóőrsi, a tihanyi és a zánkai tumulusok, számos őskori temető, sok római feliratos kő, a keszthelyi avar sirmezö s más efféle archeológiái lelet mintegy kézzelfoghatólag tanúsítja, hogy a Balaton már az őskorban is jelentékeny szerepet játszhatott* Az őskori nyomok hallgatag világát a beszélő hagyomány s az írott történet váltja fel. Az ókori irók közül ugyan sem Herodotus, sem Strabon, sem Ptolomaios nem említik a Balatont, hanem a római irók annál gyakrabban megemlékeznek már róla, minthogy Galeríus császár (Ptolomaios kora után másfélszázaddal) a Balatont (valószínűleg csak a parti mocsarait) lecsapoltatta, hogy területét mivelés alá vehesse. A rómaiak a Balatont Peiso és Pelso néven említik, de e neveket a Fertőre is alkalmazták, a mi azután az újabb- kori írókat és térképkészítőket gyakran megtévesztette. A mi a névnek eredetét illeti, a tudománynak mind a mai napig nyílt kérdése: hogy a Peiso, Pelso és Pleso közül melyik az ősibb és a helyesebb. Görög-e vagy kelta, nincsen még eldöntve^ bár Ortvay az utóbbit valószínűbbnek tartja. A keresztyén időszámítás kezdetén a római foglalás előtt kelta nép lakta e vidéket. * Dr. Ortvay Tivadar: Magyarország régi vízrajza a XIII. sz' végéig 106. 1.
