Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897
22 Bocskayt sok idegen történetíró csak közönséges lázadónak nézte. De napjainkban már találkoztak kiváló osztrák történészek is, kik neki igazságot szolgáltattak. Beismerik, hogy a sok évi jóakaró, de hiábavaló figyelmeztetéseknek végre is csak a fegyveres kéz adhatott nyomatékot, beismerik, hogy e nagy emberünk éppen a siker óráiban mutatta ki legszebben szándékai tisztaságát. És történelmünknek mily magasztos eseménye, hogy Felséges Urunk e férfiúnak emeltet szobrot! Lesz-e ezután valaki, a ki Bocskayban lázadót fog látni? Lesz-e, a ki önzéssel fogja őt vádolni, mivel az erdélyi fejedelemséget magának követelte, midőn ezt is csak azért tette, hogy a magyar alkotmányt biztosítsa? Lesz-e, a ki a legmélyebb tisztelettel meg nem fogna hajolni e szobor előtt? És lesz-e magyar, a ki ezen szobor szemlélésekor még nagyobb csodálattal nem fog föltekinteni annak Felséges alkotójára, a ki az ősöknek tartozó kegyelettel szemben is elsőséget adott az alkotmány dicső elvének? Bocskav szobra nemcsak a Bocskayé lesz, hanem még nagyobb mérvben a legalkotmányosabb magyar király emlékköve. E szobor méltó társa lesz a Bethlen Gáboré. Ő Erdélynek legnagyobb fejedelme. De nagysága nem abban áll, hogy ezen aránylag kis országot fontos politikai tényezővé tudta tenni, mit ügyes diplomatia s ismételt háborúk nélkül el nem érhetett, hanem abban, hogy kortársait vallási türelem tekintetében messze fölülmúlta. Annál is inkább bámulhatjuk őt; mert az ő idejében indulván meg nálunk is az ellenreformatio, máskülönben jeles kortársai mind kivétel nélkül elfogultak voltak a vallási kérdésekben. Bethlen Gábor ezen nagyságának méltatásánál nem szabad megfeledkezni még arról, hogy vallási dolgokban türelmesnek lennie annak, ki vallási dolgokban közömbös, nem könnyű feladat; de annál magasztosabb annak a gondolkozásmódja, mint Bethlené is, ki noha meggyőződésből követi buzgón a saját vallását, mégis türelmes tud lenni más hiten lévők irányában. Ily embert még ma is, felvilágosodott időnkben, keveset fogunk találni. De hogy egy van, az bizonyos. S ez az egy a mi dicső
