Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897
a csabai népbank bukásából eredő kötelezettségeinek eleget tegyen, eladta. Tisztán maradt neki 226 kataszteri holdja. 1897. tavaszán a lyceummal életjáradéki szerződést kötött; Udvardy Jánosnak, aki csabai jószágát harmincz éven át kezelte, a lvceum részéről 10 000 forintot biztosított s azonfelül ötezer forint értékű fekvőséget adott át neki, Breznyik Józsefet beállította bérlőnek s 7000 forintot biztosított számára, szinte a lyceum részéről. Amidőn e dolgait elrendezte, észrevehetően csökkent elébb gyakran észrevehető tétovázása, nyugtalansága. Csak április elsején és julius elsején vehette fel a 2400 forintnyi életjáradék évnegyedi részletét. Ereje rohamosan csökkent. »Mily jó, hogy ezt a dolgot rendbe hoztuk; nem tudom, mit míveltem volna mostani fejemmel« mondotta, amidőn julius elsején elbúcsúztam tőle. Még az utolsó hónapokban is takarékoskodott. A megtakarított, majdnem 10000 forintról külön végrendeletben intézkedett; ennek a javarészét is jótékony czélokra hagyta. Végrendelete végrehajtásával Micsinay János lyc. tanárt bízta meg. Micsinay és családja iránt nagy volt a bizalma. Gyöngéden ápolták végső pillanatáig. Rokonainak ez irányban tett sok oldalú ajánlatait el nem fogadta. Bármily gyönge volt, minden nap felkelt, dél tájban consultált orvosával, egész nap el nem hagyta karos székét. Szerdán, augusztus 4-én is fel akart kelni, csak Micsinayné unszolására maradt az ágyban. Orvosságot már nem akart bevenni s amikor Micsinayné szelíd hangon mondta neki: »de igazgató úr, ezt muszáj bevenni« felült az ágyában, »tudja meg, hogy én ezt a szót nem ismerem, nekem senki sem parancsol,« volt a felelet. Másnap reggel, minden haláltusakodás nélkül, csöndesen sóhajtva, meghalt. Emléke, a míg a lyceum áll, megmarad; az utódok szent kötelessége, hogy szelleme átöröklődjék. 13 Jezsovics Károly.
