Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897
10 volna le a dulakodókat, mindenki megmaradt helyzetében és M. is csak akkor tette le a cserepet, a mikor elhangzott a »helyre« parancsszó. Az öreg úr mosolyogva beszélte el többször ezt a komikus jelenetet. Magas termete, testi ereje is imponált. Cs. jelenben közigazgatási bíró elbeszélte, mily áhítattal hallgatta mint hatodik osztálybeli tanuló Brez- nyiket, mikor magyarázta a Szentírást, de e mellett mily félelem fogta el, mikor látta, hogy a kathedra előtt állva, egész órán át tartotta markos bal kezében a vaskos bibliát. Breznyiknek igényei nagyon csekélyek voltak. Takarékos volt teljes életében. Vagyont szerzett, viszonylag véve igen nagyot. Valami keveset öröklött atyjától, Szúdon majdnem az egész fizetését megtakarította, Csabán szép volt a jövedelme. A nagy alföldi aszály idejében Csabán egyes szétszórt legelőholdak olcsó pénzen voltak kaphatók. Breznyik ekkor Selmeczen volt. Felhasználta személyes hitelét, nagyobb kamatot ígért, mint a helybeli takarékpénztár. Az akkor még gyönge lábon álló takarékpénztár majdnem zavarba jött, mert a tőkéket egymás után felmondták, hogy Breznyiknek adják. E pénzen vásárolt földet, 40—45 írtjával fizetve a holdját. Következő évben tago- sítottak Csabán; Breznyik egy darabban kapta szétszórt holdjait. Azután rósz volt a termés, de a »Fénves«-dülő gazdag termést adott. »Húszezer forintot kaptam búzáért, de azért adósságaim törlesztése nekem sok álmatlan éjszakát okozott.« Lassan tisztázott mindent s szépen instruálta az 500 holdat tevő birtokot. Saját maga kényelmére a birtok jövedelméből semmit sem fordított, mert mint csabai nagybirtokos is, csak oly egyszerűen élt, mint mikor 800 váltó forintnyi fizetésén kívül semmije sem volt. Estefelé kalocsnyiban, loden subájában csoszogva ment naponként a selmeczi kaszinóba s jószágának a kezelője ugyanoly időben négyes fogaton hajtatott be a tanyáról a csabai kaszinóba. Örült azonban a birtokának s amikor Csabán H. főesperessel meglátogattuk, mindent megmutogatott, 24 pár czimeres ökrét, lovait, díjat nyert csikait; végül oda vezetett a tanyai kutakhoz; maga merített belőlük: »tessék csak, ennél jobb víz nincs Csabán« — artézi még nem volt — én megköszöntem, okul adva, hogy csak reggel iszom vizet, H. ivott itt is, ott is; nyolcz napig tartó cholerin volt a következménye. »Amikor hivatal nélküli földönfutó voltam,
