Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897
9 13000 írtra emeltetett s így megvalósítva láthatta azt. a mi után törekedett; biztosítottnak látta a lyceum jövőjét. Jó tanerők kiszemelésében nagy volt Breznyik Jánosnak a gyakorlata és szerencséje, de az, hogy a jó tanerőket együtt tudta tartani, volt ez irányban a legnagyobb érdeme. Kollegái között csakugyan primus inter pares volt mint igazgató. Méltatni tudta az érdemet, intett is, ha kellett, mindig szelíden, atyai jóindulattal. Könnyen megbocsátott, ha megharagították; »ne nyugodjék le a nap a ti haragotok felett« volt, a mit kollegáinak ajánlott s a mit maga is megtartott. Mint három évről három évre a kerület által szakadatlanúl újra megválasztott igazgató — a kerületi gyűlésen a három év leteltével lemondott az igazgatóságról és a választás abban állott, hogy az elnök hozzáfordulva mondta, megkérjük Breznyik János igazgató urat, hogy három évre újra elvállalja a lyceum igazgatását — heti 18 órában tanított naponként nyolcztól tizenegyig; azután végezte az igazgatói teendőket, később, már előre haladott korában még a kerületi gyámoló pénztárát is a legnagyobb pontossággal kezelte. Télen-nváron reggel 5 órakor felkelt és estefelé egy órai sétát tett. Szünidőkben szeretett a fenyvesekben tartózkodni. Teljesen szervezve látta a tanári kart és a mikor már nem tanított, valahányszor együtt voltunk a lyceum könyvtár- termében, szívesen jött közénk. Különösen Sylvester estéjén volt nagy öröme, a mikor a tanárok családostul gyűltek össze a lyceumban. Ilyenkor rendesen éjféli tizenkettőig maradt körünkben, hogy mindenkivel, neki boldog új évet kívánva, koczinthasson. Konszolidált jó tanerőkkel ellátni a lyceumot volt Breznyik János törekvése s ezt a törekvését is megvalósítva láthatta. A lyceum növendékeit egytől egyig ismerte; szigorú volt velük szemben, de az atyai jóindulat akkor is vezérelte, a mikor büntetett; pedig hogy javítson, vesszőt is használt nem egyszer. Rendkívül nagy volt a tekintélye. Egy ízben a hetedik és a nvolczadik osztálybeliek egy teremben lévén, dulakodtak. A pedellus leánya, télnek idején, e terem ablakai között tartotta virágait. M. jelenben lelkész, nagy virágcserepet fogott fel, hogy pádon állva, ellenfelének fejére zúdítsa a cserép tartalmát. Ekkor lépett a terembe Breznyik. Mintha varázslat kötötte
