Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1895
9 Hogy ezen nagy átváltozás nem történhetett meg egy csapással, nagyon természetes. Hiszen a nemzetiségében való megmaradása látszott koczkára téve. De Géza fejedelem, Szt. István király leküzdötték a nehézségeket. És mily bölcseséggel, mily előrelátással! Nem a keleten alakuló keresztény táborba vezették népüket, mert ehhez csak az imént csatlakoztak az oroszok s ennek könnyen elszlávosodás lehetett volna a következménye, hanem a nyugothoz állottak, mi által egyúttal eldöntötték a nagy elvet, hogy nemzetünk a műveltebb nyugoti népcsaládnak akar tagja lenni. A kereszténység felvétele nálunk nemcsak valláscserét jelent, hanem művelődési tekintetben is egyike a legfontosabb eseményeknek. Az eddigi szilajság szünőfélben; a pogányság véres áldozatait, a temetések alkalmával az elhunyt hős ked- vencz állatjainak, sőt a hozzá vágyó barátoknak patakként ömlő vérét felváltja a szelid ima s az áhítatos ének; az általános emberszeretet véget vet a rabszolgatartásnak. Azonban Géza és István uralkodása nemcsak a kereszténység felvétele által lesz korszakot alkotóvá, hanem az által is, hogy magalapítják a központi hatalmat. Az ő idejökig a magyar tulajdonképen még nem képezett államot, hanem csak törzs, sőt nemzetség - szövetséget. Ha azt olvassuk a külföldi krónikásoknál, hogy 200 főből álló kalandozó csapat is találkozott, hogy ugyanazon évben három felé is zsákmányoltak, be kell látnunk, hogy ezen nyugatra és délre intézett hadjáratok nem igen lehettek az egységes magyar nemzet hadi vállalatai, hogy egységes magyar állam akkor még nem létezett. Ennek megalapítása Géza és Istvánnak örökké emlékezetes érdeme. Létesítik keresztény-frank mintára a királyságot. A hét törzs igy olvadt össze egy néppé, sőt az idegen nyelvű régi lakók is meghajolnak az állam eszme külső képviselője, a királyi felség előtt, az egész terület és az összes lakosság így tömörül állammá. Honnan van az, hogy a nemzet többsége csakhamar alkalmazkodik ezen újításhoz is? Onnan, hogy a királyi hatalom nálunk eleinte lényegében fővezérség, a fővezérre pedig ily rendkívüli hatalmat ruházni egy harczias nemzetnél nem lehetett idegenszerű dolog. Ezen oknál fogva nem tehették a királyi
