Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1891
8 aranyat, ezüstöt; a sok ruha, szolga, asztal, serleg mind az övé lett. Azután kihajtott fehér fogaton, büszkélkedve azok előtt, a kik látták és irigyelték. Előtte és mögötte sok szolga járt, gyalog meg lóháton. 0 maga Eukrates ruhájában volt s mintegy tizenhat nehéz gyűrűjét ujjaira húzva, megparancsolta, hogy lakomát készítsenek barátjai megvendégelésére. Ezek pedig, mint a hogy álomban szokott történni, már jelen is voltak. Az ebédet már be is hozták, sőt már az ivásnál voltak s épen a barátság örömére aranycsészéjéből ivott valakivel, midőn a kakas elég alkalmatlanul közbe kiáltott s mindent szétzavart; úgy, hogy méltán is haragszik most már reá, mikor ezt az álmot el nézte volna három éjjelen keresztül is. A kakas csodálkozik, hogy mennyire imádja az aranyat Mikylos, mire ez azzal válaszol, hogy hisz Euphorbos is szerette, azért díszítette haját is aranynyal, a hogy Homeros is mondja. Az aranyat különben méltán tiszteli, mert az tulajdonosát széppé, bölcscsé, erőssé teszi; tiszteletet és dicsőséget szerezve, az ismeretlen embert is rövid idő alatt tekintélyessé és ünnepeltté változtatja. Ezt tapasztalatból tudja. Itt van az ő szomszédja és céhtársa, a pisze orrú Simon, a ki nem rég egy cseréptálat lopott tőle, mikor meghitta ebédre; ez egy gazdag unokatestvérétől rengeteg vagyont örökölt és most biborruhában kocsikázik, van mindene, tiszteli mindenki. Mikylost már nem is ismeri; sőt ő ezt a múltkor az utczán meglátva, igy szólt: Üdvözlégy Simon ! — mire az megboszankodva hagyta még szolgáinak: „Mondjátok meg annak a koldusnak, hogy ne kisebbítsen engem, nem Simon a nevem, hanem Simonides!“ — A kakas sajnálja, hogy gazdája ennyire irigyli a gazdagokat, a kiknek élete bizony egy csöppet sem irigylendő; ő tudja, mert gyakran megfordult szegénynél és gazdagnál. Ezzel meg vala az alkalom, hogy a kakas elmondhassa, mi mindent tapasztalt sokféle vándorlásában. Először is azt mondja, hogy senkit sem látott, aki boldogabban élne, mint mostani gazdája Mikylos. Ez az állítás mintegy forduló pontját képezi a dialógusnak, úgy, hogy ennek a bebizonyítása a második rész czélja. Megismerkedtünk eddig a szegény Mikylossal, a kinek alkalma volt megismerni a gazdagság előnyeit; látta a fényes jólétet Eukratesnál. látta a gyors emelkedést Simonnál. Különösen az utóbbit irigyli, mert ez olyan magaféle szegény ördögből lett egyszerre nagy úr, ő is ilyen szerelne lenni, sőt ezt az óhajtását igen egy
