Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1891
7 Nem úgy, mondám én, hanem dicsérni fog, ha inkább otthon magadnál akarnál meghalni, mint hogy a lakomában köhögd ki lelkedet tüdőddel együtt. Ő azonban büszkeségből ügy tett, mintha nem hallotta volna a gúnyt. Csakhamar megérkezik a fürdőből Eukrales és látva Thesmopolist, — mert ez volt neve a philosophusnak — „Mester, igy szólt, jól tetted, hogy magad is eljöttél, de rövidséget sem szenvedtél volna, mert ha el is maradsz vala, mindent menten elküldtem volna neked.“ Ezt mondva, kezénél fogva vezette be Thesmopolist, kit a szolgák is támogattak. Én tehát a mint készültem odébb állani, ő felém fordult és sokáig habozott, midőn látta, hogy milyen elszomorodva állok ott, végül igy szólt: „Jer te is Mikylos, ebédelj velünk! Megmondom fiamnak, hogy menjen az asszonyházba s anyjával ebédeljen, hogy neked legyen helyed.“ Bementem hát, majdnem úgy járva, mint a farkas, mely hiába tátotta el száját; szégyenkeztem, mert úgy látszott, hogy a lakomáról kiszorítottam Eukrates fiát. A mint aztán eljött az ideje, hogy letelepedjünk, először is Thesmopolist, Zeus ucscse, öt jól megtermett legény nagynehezen felemelte s elhelyezte; mindenünnen feltámogatták vánkosokkal, hogy abban a helyzetben maradjon és tovább kitarthassa. Azután, mivel senki sem akart szomszédja lenni, engem telepítettek melléje, hogy asztaltársak legyünk. Ezután, Pythagoras, lakoináztunk, micsoda sok ételt, gazdag lakomát, csupa arany- és ezüstről! Voltak arany serlegek is, meg szép felszolgáló ifjak, zenészek és közben bohó- ezok is. És igen kellemes volt a mulatság, kivéve, hogy engem nem kissé bántott, hogy Thesmopolis terhemre volt, mert majd valami erényről beszélt nekem, majd meg arra oktatott, hogy két tagadás eredménye egy állítás, majd, hogy ha nappal van, akkor nincs éjjel; sőt azt is bizonyilgatta, hogy nekem szarvaim varinak. Sok effélét beszélt összephilosophálva nekem, kinek semmi szükségem sincs rá és megcsorbitotta élvezetemet, nem hagyva sem a citerázókra, sem az énekesekre hallgatni. Ilyen volt hát, kakas, az a lakoma. — A kakas is belátja, hogy nem lehetett kellemes, hogy a mellé a fecsegő öreg mellé került. Mikylos ezután elmondja álmát s ezzel a kakas előtt elárulja legtitkosabb óhajait. — Azt álmodta ugyanis, hogy a gazdag Eukrates gyermektelen volt és haldoklóit s őt magához hivatta, végrendeletet tett s Mikylost tette örökösévé, aztán meghalt. Erre Mikylos a birtokba lépve, nagy mérőkkel mérte a sok
