Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1891
11 környezők részéről, cselszövések s az ezek miatt való kevés alvás, zavart álmok, sok gond, hiú remények, sok foglalatosság, kihallgatások, törvényszéki tárgyalások, hadba vonulás, rendeletek, szerződések, számadások. Ezután példákat hoz fel a kakas a királyok bajairól, majd azt mondja, hogy legszörnyübb, hogy leginkább legkedvesebbjeire kell gyanakodnia s mindig ezekiöl kell a bajt várni.— Mikylos ezek után már belátja, hogy neki sokkal biztosabb nekigörnyedve vargáskodni, mint aranycsészéből mérget inni a maga egészségére. így csak az a veszély fenyegeti, hogy megcsúszik dikicse s kissé megvérzi ujjait. Szerinte a királyok is gyakran úgy járnak, mint a gazdagon Öltözőit tragikus színészek, mikor félrelépve leesnek a színpadról s a nézőknek nagy nevetést okoznak, a mint álarcuk a diadémmal összetörik, valódi fejük vérzik, meglátszik lábukon az alaktalan kothurnus és látni lehet, hogy ruhájuk belül csupa rongy. Szeretné ezenkívül még azt is tudni, hogy miképen tetszett a mulatság, mikor béka, hal, vagy ló volt. A kakas csak annyit mond, hogy' élete akkor sokkal nyugodtabb volt és békésebb, mert csak természetes s a szükségekhez mért vágyai voltak; mert ve albérlő lovat, vagy sykophanta békát, vagy sophista csókát, vagy szakács szúnyogot, vagy fajtalankodó kakast az állatok közölt nem lehet találni. Mikylos belátja már, hogy igaza van a kakasnak, de mégis bevallja neki, hogy gyermekkora óta bántja a vágy, hogy gazdag legyen; sőt növeli ezt benne annak az átkozott Simonnak a szerencséje. — A kakas megígéri, hogy ebből is kigyógvitja. A dialógusnak itt kezdődő harmadik részében Mikylos saját szemeivel győződik meg arról, hogy nem a gazdagság szerzi meg a boldogságot. A kakas azt mondja neki, hogy ha az egyik faroktollát kihúzza, azzal minden zárt kinyithat s mindent láthat, a nélkül, hogy őt meglátnák. Mikylos rögtön arra gondol, hogy hisz akkor Simonnak mindenét ellophatja, de a kakas szétveri ábrándjait, mert Hermes meghagyásából neki rögtön kiáltania kellene s mindjárt elcsípnék mint tolvajt. Csakhamar elérnek tehát Simonhoz. Mikylos látja, a mint pislogó mécs mellett számol, gondoktól emésztve s igy monologizál: Az a hetven talentum hát egész biztosan van elásva az ágy alá s éppen senki sem látta; de a tizenhatot, úgy gondolom, látta Sosylos lovász; a jászolból lesett meg. Most mindig az istálló körül ólálkodik, pedig különben rest. dologkerülő. Bizony sokkal többet is loptak már el ennél; vagy
