Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1887

4

I? körülményeknek kifolyása volt, hogy az ifjúság, mely a nemzetnek érzelmi oldalát képviseli, irodalmi munkásság által is érvényesíteni akarta a magyar szívben oly erősen fölkeltett nemzeti érzést. Gsábitólag hatott az a körülmény is, hogy kritikánk ez idő tájban még alig volt s Kazinczy hatása alatt, a ki arra törekedett, hogy kiterjedt irodalmunk legyen és sok ifjút felavatott a „lelkes istenfl“-ak közé, igen sokan kezdtek törekedni, hivatottak s nem hivatottak a magyar Parnassusra. Önképző társulataink ezt az irányt a 30-as és 40-es években is megtartották, sőt hazafias érzésben még erősödtek és hogy az irodalmi munkásság tekintetében sem volt sikertelen fáradozásuk, bizonyítja az, hogy nem' egy első rangú Írónknak lettek e körök első irodalmi iskoláikká, a pápai: Petőfié, Jókaié; az eperjesi: Kerényié, Lisznyaié; a sárospataki: Tompáé, özemére Bertalané stb.

E célokat, melyeknek elérésére első önk. köreink törekedtek, ma sem kicsinyelhetjük. Az önképzést, mely történt lehetőleg önálló dolgozatok, bírálatok készítése, szavalatok és az annyira üdvös hatású szóbeli bírálatok és esetleg vitatkozások által, nem vethetjük el ma sem, mert ezek kétségtelenül mü- velőleg hatnak az ifjú lélekre mind a gondolkodás, mind a tett dolgában. Hát a hazafias érzések ápolását elvethetjük-e? Aránylag sok középiskolánk van oly vidékeken, hol vegyes ajkú a lakosság s ebből kifolyólag a tanulók jó nagy részének anyanyelve nem a magyar, ezeknek a hazai nyelv s irodalomban gyakorlása, nemzeti szellemben nevelése égető szükség. De hát oly vidéken is, a hol minden magyar: nyelv, szív, szokás, erkölcs, intézmény, az iskolának egyik legszebb feladata ápolni, fejleszteni, nemesbíteni a hazaszeretetét. És ha az önk. körök ily célokra törekszenek, akkor nincsenek ellenkezésben a középiskolai nevelés-oktatás céljaival, sőt mint segítő eszközök nem csekély méltánylást érdemelnek. Csak az a kérdés, nem lehetne-é .ugyané célokat a középiskolai nevelés és oktatás keretén belül megvalósítani talán még nagyobb sikerrel az önképző körök nélkül?

Nagyon gyarló középiskola volna az, mely növendékeiben az önképzésre való hajlamot föl nem keltené s annak módjaira nézve az ifjúságot nem tájékoztatná, valamint az is, mely nem ragadna meg minden alkalmat a hazaszeretet ápolására, nemesbítésére. De különbség van a középiskola és az önk. körök