Evangélikus kerületi főgymnasium, Selmecbánya, 1859
17 hogy többeket ne említsek, legremekebb költeményei tetszenének-e neked ügy német vagy más nyelvi fordításban, mint tetszenek az eredetiben ? s hatnának-e szivedre, kedélyedre, ha fordításban olvasnád, mint mikor magyarul olvasod, hol már a szók kellemes zengzete is kedvesen rezegteti meg lelked húrjait? — így vagyunk a elassicusokkal is. Müveik nem azok fordításban, mik eredetiben; bár mily remek az, mindig veszesz rajta némi hiányt észre. Nálok pedig a külalak tanulmányozása is mivelö, a mennyiben abból tanulhatod, miként kell saját anyád- nyelvén is gondolataidat ékesen kifejezni, előadni. A legmiveltebb nemzetek, angolok, németek, francziák irodalmának vizsgálása mutatja, hogy legkitűnőbb Íróik a régieknek voltak buzgó tanítványai, s hogy, mik lettek, a régieknek tanulmányozása által lettek, és pedig nem csak a rómaiaké hanem görögöké által is , kik amazoknál, tudva levő' dolog, még eredetiebbek, kitünobbek s remekebbek. A rómaiak magok többnyire csak utánzói valának a görögöknek, s mi jót, szépet írtak, tőlök tanulták. Kiknek müveit csudáljuk, Virgiliusnak Homeros, Horatiusnak Pjndaros s más költők, Tacitusnak Thukydides, Cicerónak Demosthenes szolgáltak tanítókul, példányaikul. Hát Plát ót, Aristotelest, Sophoclest s a többi jeleseket hányán bámulták, tanulmányozták, követték, utánozták ? Azért szóla buzditólag Horatius honosaihoz: „Vos exemplaria graecanocturna versate manu, ver- sate diurna.‘4 A legújabbak közöl elég lesz említenem németeknél a régiek bámulói- és tanítványaiul Schillert és Göthét, mieink közöl pedig a magyar irodalom regenerátorát, a magyar nyelv reformátorát,, a kinek évszázados napját a nemzet épen holnap fogja megülni, Kazinczy Ferenczet s ifjabb kortársát Kölcseyt, kik magok is tisztelői a régieknek, nem szűntek meg kortársaikat azoknak szorgalmas tanulmányozására buzditani, tudván, hogy a nemzetnek jobb szolgálatot nem tesznek, mint ha az ifjakat azon kútforráshoz vezetik, melyből ők a legmagasztosb eszméket merítették; ha velők azon kitűnőket, azon nagyokat megkedvelteik, kiknek tanulmányozása által ők is lettek kitűnőkké, nagyokká. A másik tárgy, mi a gymnasiumokon egyebek közt különösen ápoltatik, hogy röviden ezt is érintsem, a mennyiségtudomány, a mathesis. Erről is hányátoknál hallani gyakran illy nyilatkozatokat: nem leszek én mérnök, minek tanuljam ezt vagy amazt ? minek a hatványozás, gyökvonás ? hol veszem ezek hasznát? stb. Ki igy beszél, kimondja maga felett az Ítéletet, hogy nem ért a dologhoz. Mintha bizony e tárgyak, mint a íennt említett classikusok is, csak azért tanultatnának, hogy azoknak az életben közvetlen hasznát vegyétek; ott a latinnak és görögnek netalán olyant, mint az élő hazaiaknak, melyeken beszéltek és beszélni fogtok,, itt a mennyiségtannak olyant, mint a mérnökök vagy átalán mivészek, technikusok. Itt ezek nem ily hasznosságért tanittatnak, hanem miként a classicus nyelvek inkább azon oknál fogva, hogy a nagyra törő ifjak azon magasztos eszméket, melyeket a régi irók tárgyalnak, melyek a régieket nemes tettekre gyulasztották, a régi, sokban örökké bámulandó szép világot teremtették, velők való társalgás által magokba szivják; hogy eszméik tüzének hevénél felmelegedjenek mind azért, mi szép, nagy és dicső; hogy lelköktermékenyíttessék, 3
