Evangélikus kerületi főgymnasium, Selmecbánya, 1859
14 is kell gondoskodni. A vadaknál semmi vágy a tudomány után. Ők, mert ben- nők leginkább csak az állatiság működik, boldogoknak érzik magokat, ha éhö- két, szomjukat csillapíthatják, nem úgy a miveitek, polgáriasultak. Ezek az étvágy kielégítésénél nemesb élvezetet is ösmernek és keresnek. Minél miveltebb valamely nemzet, annal nagyobb, éberebb benne a tudomány és hozzátehetjük a művészet utáni vágy, annál becsesebb az, és keresettebb; annál tiszteltebbek azok, kik tudománynyal bírnak s tudománynyal foglalkoznak, a nélkül azonban, hogy megvettetnének azok, kik magukat az iparűzésre adják, a nemzeti életben, polgári szervezetben, ezek oly szükségesek lévén, mint azok. S miként vannak, kik azzal foglalkoznak, mi a népek anyagi szükségleteinek kielégítésére szolgál, a hová tartozik az egész földmivelo, s iparos rend: úgy kell, hogy olyanok is legyenek, kik a népek szellemi szükségleteinek tesznek eleget, mi a tudósok feladata. Bizonyos ismeretek nélkül ugyan az iparos sem lehet el; neki is, bár anyagiak előhozásával foglalkozik, akár mint embernek, akár mint iparosnak, sok ismeretre van szüksége, hogy a természet erűit és termékeit felhasználhassa; de o nem él úgy a tudományból, mint p. o. a lelkész az Isten igéjének hirdetéséből, az* ügyvéd pörös ügyek tudományos védelméből, az orvos a betegség által felbomlasztott vagy rendes működésében megakasztott testi szervezetnek, mit czéloz, elébbi ép állapotba való tudományszerű visszahelyeztetéséből; a tanár egyenesen tudományok terjesztéséből. Oly tanintézetek tehát, melyekben köz-, vagy minden miveit embernek kellő ismeretek előadatnak, nem tudósok számára is kellenek és minden miveit országban vannak is; de magában értetődik, azok még inkább kellenek a tudósok számára, már annál fogva is, mivel róluk is áll, mit az Ur tanítványairól, az apostolokról, szóla, hogy a földnek sava, miként a só az ételt izletesbbé teszi, s rothadástól megóvja, a tudósok a nemzetet nemesítik s óvják meg a tespedéstől, haláltól; róluk is áll, hogy a világnak világossága, fényoszlop, mely a nemzet előtt jár, hogy ezt az Ígéret földére vezesse; s ha valakitől, tőlük kívántatik, hogy a tudományok egyeteméről tiszta fogalommal bírjanak, hogy miben sem legyenek járatlanok, mi az emberi nemet az eszmék terén a legrégibb időktől fogva a legujabbakig mozgatta és mozgatja. Hogy a tudományoknak ezen egyetemét-felfoghassa valaki, arra nagy előkészület, sok tanulás, érettebb, gyakorlottabb, eszmedúsabb ész kívántatik. A tudósnak sokat kell tanulnia és tudnia, mit mások tekintetbe sem vesznek. Sok van, mi tanulásában nem szolgál másra, mint épen lelkének gyakorlására, erősítésére, hogy a felsőbb tudományokat, azokat, melyek választott életpályájához szorosan tartoznak, annál nagyobb sikerrel tanulhassa, tehát melyek a leendő tudóst előkészítik. A dolog természete és rende tehát magával hozza, hogy a tudós tanodák akképen legyenek szervezve és felosztva, miszerint némelyek mintegy gyakoroldák, a lelket gyakorolva előkészítsék, kiképezzék, erősítsék; a leendő tudóst a tudományok szentélyébe vezessék ; tanítsák azt, mit minden tudósnak, mint olyannak, ellenben mások azt, mit nem általában a tudósnak, hanem mit különösen bizonyos nemit tudósnak p. lelkésznek, orvosnak, ügyTvédnek stb. kell tudnia:
