Evangélikus kerületi főgymnasium, Selmecbánya, 1859
15 azaz, az úgynevezett szaktudományokat adják elő. Innen van, hogy a tudós tanodákat előkészítőkre és befejezőkre szokás felosztani. Amazok rendesen gym- nasiumoknak (lyceumoknak), emezek egyetemeknek (academiáknak) neveztetnek. A gymnasiumoknak feladata tehát, mint látjátok, nem tudóst tökéletesen kiképezni, ezt különben is egy oskola sem teheti, hanem csak előkészíteni tudományos pályájára, már akár úgy nézi a tudományt, mint kenyérkereset módját, akár csak nemes tudvágyból keresi, mert birtokában nemesitő élvezetet, lélekemelő gyönyört vél feltalálhatni. Némethonban ily előkészülő tudós tanodákat középtudós tanodáknak szokás nevezni, mivel közepeit állanak az alsó elemi, akár falusi, akár városi és a felső tanodák t. i. egyetemek vagy academiák között. Ki ily gymnasiumot végzett, ha jól végezte is, még egyikéhez sem tartozhatik a tudós szakoknak; még nem lehet pap, nem ügyvéd, nem orvos, nem tanár. Ki ilyesmi akar lenni, annak még az egyetemi-pályát is kell megfutnia, hol különösen azon tudományokat tanulhatja, melyek ilynemű állásra vagy hivatalra valakit képe- sitenek. S ép azért, mivel ily academiákon a felsőbb tudományoknak hallgatására érettebb ész kívántatik, vettetnek a gymnasialis pályát végzettek, kik ama magasabb pályát is meg akarják futni, az úgy nevezett érettségi vizsga alá, melynek jelentőségét im ezekből könnyen megtudhatjátok. Mind ezekből látszik, hogy a gymnasiumnak feladata : előkészíteni azokat, kik a tudós pályára szándékoznak lépni. Lássuk már mily eszközökkel élnek a gym- nasiumok e czélnak elérésére, s milyenekkel kell nekünk élnünk, hogy azt elérjük? Az ifjú lelkeket, hallottátok, gyakorolni kell, erősiteni, edzeni, hogy a felső tudományos pályán, a felső tudományokat elbírhassák, könnyebben felfoghassák. Ez intézetek tehát igazi gyakoroldák, mik a görögöknél is a gymnasiumok voltak, csak azon különbséggel, hogy ezekben az ifjak, mint született honvédek, katonák, miszerint hadviselésre képeztessenek, testben gyakoroltattak, nálunk lélekben gyakoroltatnak ; itt-ott, hol gymnastica van, s bár volna minden tanintézet mellett, testben is. — Mi tehát a mi gymnasmmainkban a lélekre nézve az, mi a görögökében a test edzésére nézve futás volt és birkózás, vi-vás, dárdavetés s több ily— féle gyakorlat? Mi azon fenkő, azon köszörűkő, melylyel, hogy úgy mondjam, a lelkeket köszörülni, simítani, élesíteni lehet ? Mi azon mérv, azon mérték, melylyel a lelkeket mintegy mérhetni, valljon eléggé érettek-e arra, hogy, ha kell, a felső tudományos pályán is sikerrel működhessenek? Erre minden művelt európai nemzetnél, másutt keresztény miveltséget nem igen lelünk, különösen kettőt használnak, az úgynevezett classicUs nyelveket, görögöt és latint, s a ma- thesist, s amazokat a különben oly practicus nemzetnél is, mint az angol, még inkább, mint emezt. Miért ép ezeket? Yan-e ok arra, hogy épen holt nyelvek, olyanok taníttatnak az oskolákban, melyeket kivévén talán néha a latint, még a tudósok sem beszélnek, tehát melyeknek az életben közvetlenül épen semmi hasznát sem vehetni? Nem volna-e tanácsosabb inkább csak élő nyelveket vagy mulattató tárgyakat p. természetrajzból, érdekes jeleneteket a népek életéből vagy jóra buzdító, rosztól visszariasztó történeti eseményeket fejtegetni, mint száraz
