Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908

70

Sok ilyen szép részt találhatunk a Rózsakoszorúban s ezek a költemény legszebb részei s bennök igazán csodálhatjuk Gyöngyösi költői nyelvének szépségeit, mely egyes vonásaiban hasonló többi müveinek nyelvéhez, de sok tekintetben eredeti sajátságokat is feltüntet, ami az uj, vallásos tárgyból kifolyóan természetes is.

Megemlítjük itt, hogy csak a népi misztériumokban, karácsonyi játékokban találunk hasonló kedvességgel, naivsággal és természetes, egyszerű bájjal festett jeleneteket, idilliket Szűz Máriáról, Jézusról. Nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy Gyöngyösi ismerte ezeket s ezen hatás alatt tudott ilyeneket ő is rajzolni. Az a sok kedveskedő kicsinyítés, ami ezekben a jelenetekben lépten nyomon előfordul, egyenesen népi vonás (L. »Nézd vidám szemeeskéinek,« stb. 18 sor, vagy: »Látod ott, mint reszket, fázik, Orcácskája miként ázik,« stb. 6 sor. Örömnek harmadik rózsája).

Gyöngyösi nyelvének költőiségét nagyban emelik a szép díszítő jelzők, melyeknek Vörösmartyig ő a legkiválóbb mestere. Lássunk ezekből is egynéhányat. Ilyenek: sétáló csendességgel völgyre boksátkozik, leányt koszorúkat fűz, szemérmes pirulás, a hold keserves fellegzése, mesézö lelemény, lobogó pirosság, védelmes ág, tiszta melléből jövő szent tejének nádmeze, piros orcájának és klárisos ajakának rózsái, gyenge orca, csúfló nevetés, vérarasztó ostor, délceg indulat, nyalka negédség, szemefénye víg ragyogvány, Mária édes szivének, drága kincsének, édes virágjának, ártatlan virágjának, köd nélkül való világának, kedves napja fényének nevezi Jézust. Ilyenek még: kinlátó test, tündöklő ragyogvány, pompás dicsőség, gyönyörű édesség, ragyogó tündöklés. Mária illatja gyönyörű, ruházatja ragyogó, lelke fényesség, lépései ékesek, mozdulási kedvesek, mindene gyönyörűség. Mikor testét az angyalok a menyországba viszik, égi ragyogványok, ezerszínű szivárványok köntösébe öltözik, melyek fényükkel a napot, fehérségűkkel a holdat ezerszer megelőzik.

Vannak érdekes, szokatlan alakok is Gyöngyösinél, melyeket ő maga alkotott vagy olyan különös ú. n. vonzatok, amelyek akkor széltében használatosak voltak. Ilyenek például: csodáját világ álmélkodhatja, egész világ nem ér ékességével, a sok kin fojtollya, örülik szent tüzét, ezernyi szentségét örü-