Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908

71

tik, Mária koronáját sok drágakő szinli különböző fényléssel,

stb. Használ egy-két különösebb, ritkább alakot vagy régi szót. így: életét fogyatta, bajmalódik, a sebek setébe (zseléb, zsilip ?), csoportosul eleibe, ssompolyodik (szontyolodik), enyhödgyön haragjának lángozása, az utakon tekereg, kíméletlenül (nem sajnálva) öntözöd véredet, ajakára pittyet, orra alá fittyet (e kettő ikerszó) hány, pironkodik (szégyenkezik), sebheti (sebzi, nem potentialis), szent Fia véntereg (methatezis: ténfereg), szaporíttya jódot. Bőven használja az összevonást, rövidebb alakokat, hangátvetést. így: terhben esett, mesétlen, pradicsomi étek, földi romlóság, a hozzá folyamóknak végbe viszi kérelmét, csalatlan birodalom, csúfló nevetés, stb. Sokszor használja költői nyelvében itt is, mint más munkáiban is az inver siót s e tekintetben a maga korában oly mester, mint későbben Arany. Természetesen sokszor a vers kedvéért fordul az inversióhoz s ez a ritmust szolgálja, de sokszor csak azért bontja meg a rendes szórendet, hogy nyelve kifejezőbb, hathatósabb, költőibb legyen. Egy-kettőtlássunk ezekből is: «Maga tudományát kiki Eléadta s beszélte ki; Ad ahoz kedves hang- zatot azt fúvó ajakával; Gyöngyvirág fehérsége Ezt méltábban illetheti; Az egeket csillagoknak A mezőket virágoknak Szinli cifrázatjával; Ha lészen együtt veled; Most van megént vidámabban Adja magát hozzád jobban Felvett karocskáival.» stb.

Általában véve Gyöngyösi stílusa a Rózsakosznrúban is eredeti, egyéni és költői stilus. Leszámítva egy-két latinizmusát (szenvedő alak, a birtok megelőzi a birtokost, infinitivus) s eltekintve egy-két darabos, nehezen mozgó résztől, ez a stilus méltón sorakozhatik a költő többi munkáinak nyelvéhez.

A Rózsakoszorú stílusáról szólva, ismét egy érdekes jelenséget kell megállapítanunk, kiindulva abból a feltevésből, melyet Riedl fejtett ki a barokkszellemnek a stílusra való hatására vonatkozóan. Említettük, hogy a barokkszellem hatása nemcsak a mithologizálásban és a szerkesztésben nyilvánul, hanem a stílusban is. Mégpedig hogyan ? Úgy, hogy a barokkköltő azt a módot, amit a konstrukcióban s a mithológiai példák, vonatkozások használatában követett, átviszi a stílusra is s azt is körüliróvá, cikornyássá és keresetté teszi. Már mindjárt abban a sajátságban is, hogy Gyöngyösi (de mások is abban az időben) olyan hosszú, okoskodó címeket szeretnek adni munkáik