Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
27 tői fantáziája s a főesemények mellékkörülményeit ő képzeli el olyan élénken s olyan túlzott hűséggel. De nem övéi — vagy csak részben azok — ama lépten-nvomon előforduló áhitatos imák, dicsőítések, kesergések, kivált a rózsák után következő töredelmes fohászok. Ezeket más vallásos költőktől, az imádságos, elmélkedő könyvekből s a kath. énekekből vette át s tanulta el. Nem is lehettek ezek a szerelem édesszavú poétájának annyira birtokában. Aki mindig csak világi tárgyakról énekelt addig, nem szokta meg a vallásos érzés, áhitat költői tolmácsolását. Itt mindenesetre másokra szorult Gyöngyösi költői leleménye. Kik ezek a mások ? Az a kérdés, kik is lehetnek volta- képen ? Nem említve a régi kath. himnuszokat, melyek Gyöngyösire kevésbbé hathattak, a régebbiek közűi először Balassi Bálintot említjük, akinek istenes énekei keletkezésűk óta több kiadásban voltak ismeretesek. Utána említhetjük mindjárt Balassi tanítványát s a költészetben követőjét: Rimái Jánost, akinek istenes énekei Balassiéival együtt foroglak közkézen s azokkal együtt jó sokáig voltak a vallásos áhitat gyakorlásának eszközei. E körből valók Beniczki Péternek Magyar Bhytmu- sai is,1 melyeknek első része «szép isteni dicséreteket és peni- tencia tartásra indító énekeket» foglalt magában. Ezek mellett ott vannak aztán a kornak imádságos könyvei, köztük a legelterjedtebb, mely után a többiek is készültek: Pázmányé. Az imádságos könyvekhez sorakoznak a kor vallásos elmélkedő művei, amelyek abban az időben nagyon el vollak terjedve s úgyszólván ellepték a vallásos irodalom mezejét. Ezek között kell különösen keresnünk Gyöngyösi szorosabb forrásait. De említenünk kell a katholikusoknak nagyszámú vallásos énekeit is, melyeket 1651-ben Kisdi Benedek Cantus Catholici címen ki is adott. Gyöngyösi idejében (1572.) ugyanezt a gyűjteményt javítva és bővítve újra közrebocsátották. Átvizsgálva először is Balassi istenes énekeit s összehasonlítva őket a Rózsakoszorúval, azt látjuk, hogy ezeknek az énekeknek s a Rózsakoszorú imádságainak alaphangja nagyon egyező. A Beniczki Péter: Magyar rhytmusok avagy versek. Kolozsvár. 1670.
