Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
26 zenibe, . . . addig dolgozdogáltam a körül, hogy azt, hol mások vetéményén nőtt, hol magam plántálgatásin termett, ahhoz illő fürtöcskékbül meg is kötöttem.» Tehát a költő bevallása szerint a Rózsakoszorú mások veteményén nőtt és saját plán- tálgatásain termett, azaz a költemény mások művei hatásának és a költő saját leleményének közös szülötte. Az idézett sorok azonban más dolgot is kétségtelenné tesznek. Ugyanis felmerülhet esetleg az a kérdés, hogy a Rózsakoszorú vájjon nem fordítás é? Nem igen tudjuk hamarosan elképzelni, hogy Gyöngyösi költői leleménye csak úgy magától jött volna arra a gondolatra, hogy az olvasót parafraziálja. Tehát bizonyára csak fordította vagy legalább átdolgozta vagy legalább átdolgozta vagy esetleg egy prózai parafrázis után csinálta az egészet. Valószínűbb azonban, hogy a munka mégsem közvetlenül fordítás, tehát egy munkának magyarra fordítása, mert hisz a költő többekre, másokra hivatkozik. Épen ilyen oknál fogva a Rózsakoszorú nem is egy munkának az átdolgozása sem. Hanem igenis a költő azt a gondolatot, hogy a szent olvasót költői módon körülírja, mások példájából merítette, de csakis analóg, nem pedig azonos példákból. Ismerjük a korból a Miatyánk, Üdvözlégy Mária, Hiszekegy körülírását prózában1, de az olvasó titkainak költői, verses alakban való körülírását nem találtuk a vallásos könyvekben, csupán csak az olvasónak egyben-másban hasonló prózai átdolgozásait. Különben erre nézve lássuk szorosabban a következőket. Az az első kérdés, mi Gyöngyösié a műben, mi nem az övé? A tárgyat nem ő költötte, hisz Krisztus születése, szenvedései, megdicsőülése, Mária örömei és keserűségei a szentíráséi. Ezeket a költő a kor két legnevezetesebb bibliájából vette: Károliéból és Káldiéból. Különhen is ezek a dolgok már a köztudatba is átmentek. Azonban ezt a szenlírási tárgyat Gyöngyösi koncipiálta Rózsakoszorúvá s ő öntötte versbe, a mesét ő szőtte át szokása szerint alanyiságával, ő adta azokat a színes, aprólékosan rajzolt leírásokat, övé a költői, képes nyelv s a mithológíai vonatkozások beleszövése. A bibliai tárgyhoz is sokat hozzáképzei az ő leleményes köl1 L. az imádságos könyveket, pl. Pázmányét, ahol megvan a Paternoster, Ave Maria körülírása s a többi elmélkedő vallásos műveket. (Lejebb.)
