Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1895

18

gnitate; quippe quae maiorem multo, per Hungáriám, hominum stragem fecerit, quam ipsa Tartarorum feritas.« (IV. §. 6. pag. 572.)

Ez időben töri ént, hogy a domonkos-rendüek kolostorát fölperzselték, azokat a rendkartársakat pedig, kik sehova sem menekülhettek, kardra hányták. Ez időtől kezdve romban állottak a kolostor falai, szünetelt az iskola, mindaddig, mig csak a város az újra felépült Szent-Miklós-kápolnát a jogaikba visszahelyezett domonkos-rendű testvéreknek vissza nem adta. Ez pedig történt, mint már említettük 1275. évben. (Lásd a 12. 13. lapot.)

Ez az év még a tatároknál is sokkal vérengzőbb ellenséget hozott Selmeczbányára, midőn a boszuállás nemtelen hevétől égő Rozgonyi Simon és annak vadindulatu pártosa, Czeh László négyezerből álló harczosaikkal a városra törtek, azt felgyújtották, a városban maradtak közöl igen sokat megöltek: a menekültek házait kirabolták, a kolostort és annak templomát kifosztották, más két templomban pedig (a Nagv- Boldogasszony és Szent Katalin templomában) az Oltári Szentséget tűzbe dobták. Ez iszonyú szentségtörő dúlás leginkább azért kárhozatos, hogy az ajtatoskodó polgárokat Szentháromság vasárnapján, világos nappal, épen midőn a nép a beharangozás után a templomban összejött, rablók módjára éji lappangó helyeikből kibújván, megrohanták; és senkit sem kímélvén, sem kort, sem nemet, gyilkolnak, tűzzel vassal mindent pusztítnak, rabolnak s végre nagy zsákmánynyal megrakva, honnan jöttek, Lévára távoznak. Minek következtében a mindenöktől megfosztott polgároknak az egész éven át a legnagyobb Ínségben sínlődniök kellett. Akkor égett le nemcsak a kolostor: hanem a Szent-Miklós temploma is; és mi leginkább sajnálatra-méltó, a levéltárt és az ott megőrzés végett elhelyezett nemes családok kiváltságos okleveleit ugyanaz a tűzvész semmisítette meg. Akkor ment tönkre a kolostor. S igy a nagy károk következtében, melyeket sohasem pótolhattak, a minden vagyonuktól megfosztott domonkos-rendüek részint kihaltak, részint pedig más felé költöztek.

A vérengző kegyetlenség okozta csapáson kívül még az a szerencsétlenség is érte a várost, hogy mi a megelőző évben épségben maradt, azt a következő esztendőben borzasztó föld-