Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1895

vagy pedig a városi hatóság és egyes vagyonos családok ke- gyeletes adakozásaiból éltek; későbben lassan-lassan szerzett vagyonukat a főpapok öregbítették, s az első apostoli szent király példáját követve, ki a székesegyházak, káptalanok és monostorok mellett iskolákat állított, ők is székesegyházi, káptalani és monostori iskolákat szerveztek s azok fentartására nagy alapítványokat tettek, úgy, hogy a hány püspökiszék, káptalan és monostor volt, ugyananyi székes- egyházi, káptalan és monostori iskolát létesítettek. »Az ily iskolák« — mondja Veszprémi István után Vas József — »osz- laszták az ész homályát, terjesztők a felvilágosodás és tudományos műveltség áldásait.«

Ez iskolákon kivül voltak még a plébániai (nép) iskolák, és pedig oly számmal, mint a hány plébánia volt. E szerént. Selmeczbányán a két plébánia mellett már a X. században két plébánia- (vagyis: elemi, nép) iskola létezett. (Egyeztesd össze a 7. lap 1.)

E két plébániai iskolán kivül volt Selmeczbányán, és pedig a XIII. század első felében (lásd all. és 12. 1.) volt még monostori, vagyis a mai gymnasiumokkal egy színvonalon álló és az akkori követelményeknek megfelelő középiskola. E monostori (közép) iskolában az ifjúságot a hittan mellett nyelvtanra, vitatkozástanra és ékes-szólásra (vagyis: Grammatikára, Dialectikára és Rhetorikára*) a domonkos-renditek tanították. A tannyelv az összes (monostori, káptalani és székes- egyházi) iskolákban a latin volt.

Iskolai pénzt, (tandijat) nem szedtek. Az 1179-kei laterani zsinat határozata szerént a szegény iskolásoktól tandíjul semmit

* »E három nyelvtani tárgy: nyelvtan, ékes-szólástan és dialektika (Gramatica, Rhetorica és vitatkozástan) képezte a triviumot; a négy számtani vagy reáltani tantárgy: a számtan, földrajz, (Geometria), csillagászat és zene (ének) a quadriumot.

E hét tantárgyat hét szabad művészetnek (septem artes liberales) nevezték.

E tantárgyak közül legjelentékenyebb volt a Gramatika, mely a többi tudomány alapját képezte. Nemcsak a nyelvtan szabályait ölelte föl, hanem hozzátartozott mindazoknak az íróknak olvasása és elemezése is, kiknek müveiben a helyes nyelvtani kifejezések feltalálhatok, s így megtanulhatók voltak. Két nevezetes könyvet használtak, t. i. Priscianus és Donátus munkáját.« Balics Lajos, II. k. 2. r. XXX. 5M. 1.