Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1895
16 sem volt szabad kérni; ha adtak hálából s önként valamit a szülők, azt köszönettel fogadhatták: e végett az ingyen oktatóknak bizonyos javadalmakat rendeltek, mi által fogyatkozásaikon segítve legyen, s a tanulóknak út nyíljék a tudományokhoz. A rendkívüli leczkeórák kivétel alá estek. Zsarolás szintúgy, mint ügyetlenség elmozdíttatást vont maga után a hivataltól. (Vass Iózsef.) A domonkos-rendüek voltak az elsők a szerzetes-rendüek közül, kik az iskolázás rendszerével már alapszabályaikban foglalkoztak és már kezdet óta kiváló súlyt helyeztek a kitűnő iskolákra; és ők voltak a benczések után az elsők, kik a XIII. századtól a XIV. századig a legnagyobb befolyással voltak a a tudomány, művészet s a vallásos életre. A domonkos-rendű szerzetesek, nyilvánvaló, már a tatárjárás előtt voltak Selmeczbánya lakosai. E mellett szól a városi bíró és 12 esküdt által kiállított oklevél melynek (a 12. 13. lapon) idézett szövege szerént őket visszahelyezték és nekik a Szent-Miklós-kápolnát előbbi jogaikkal együtt visszaadták. Látták tehát mindazokat a borzasztó pusztításokat, melyek Selmeczbányán történtek; itt vették hírét ama kegyetlen öldökléseknek, és rombolásoknak, melyek az egész hazát és domonkos- rendű szerzetüket 1241-ben érték. A király, IV. Béla hiába iparkodik az ország e szomorú állapotán segíteni; hiába törekszik az országot a tatárok vad csordájától megmenteni; hiába siet az iszonyatos pusztításokat az országtól elhárítani; hiába tanácskozik, hiába vár segítséget: a helyzet jobbulására biztató segítség sehonnan sem jő. »Ez alatt a tatárok rémítő pusztításokat űznek — mondja Balics Lajos, tudós ogyháztörténeti írónk — a tiszai és Dunán innen eső részeken. Nem lehet leírni azokat a kegyetlenségeket, melyeket e vadak elkövettek hazánk védtelen lakosain. A nőket, a gyermekeket, az aggokat sorban ültetik vala és hogy öltönyeiket a vér be ne mocskolja s a hóhérok el ne fáradjanak, köntöseiket mindnyájokról lehúzzák Vala. S akkor a kiküldött hóhérok mindegyiknek karját fölemelve, a tőrt köny- nyedén szivükbe szúrják s így mindnyájokat kiirtják vala. A tatárok nejei férfiruhába, fegyverrel jártak. A magyar nők ellen hiéna kegyetlenséggel dühöngtek, orrukat tőből lemetszvén, elcsúfított arczczal, rabnői szolgálatra alkalmazzák vala-
