Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891
5 annak kegyeltje, Sieciech ellen. Már folyt volna a testvéri vér, de a lengyelek belátták ezen felkelés czélszerütlenségét, s ezt Herrmann László látva, kedves emberét Sieciechet magától eltávolította és fiával kibékült. Megjegyzendő itten, hogy Bolesz- láv és Zbiegniev mint testvérek megegyeztek, mert mind a kettő Sieciech ellen volt felindulva. Legtöbbet szenvedett most az ország, mivel Sieciech nagyon ügyes és bátor ember volt, tudott magának pártot szerezni, és sokáig, jó sokáig nem tudtak tőle szabadulni a lengyelek. Végre száműzték őt, pártfogója pedig meghalt, (1102. évben) az országot két fiának hagyva. Lengyelországnak már akkor sok kis és nagy ellensége volt; a csehek, németek, oroszok és a tengermelléke (Po-( meránia) ellen mindig kellett védekezniük és ehhez senki- sem értett jobban, mint a Görbeszájú Boleszláv, a kiről mondhatjuk, hogy bölcsője volt a fegyverzet, játéka kard és nyil. Épen úgy mint Hannibal kilencz éves korában térdre borulva az atyja előtt kérte őt, hogy engedje meg neki Sieciech hadvezérlete alatt háborúba menni; atyja, mint rendesen mindenben gyönge és engedékeny ember, beleegyezett és a kis Boleszláv a többi katonákkal tábori szolgálatot végzett, földön hált, őrt állott, és harczolt az ellenséggel és ennek folytán kitűnő és edzett katonává vált. Mindamellett becsületes szivü volt. Mert Zbiegnievnek nem volt joga semmihez, mégis csak megengedte neki Kujavián, Lenczyczkán és Mazovián uralkodni és ezt azért tette, mert szerette édes atyját, a kit még halála után is tisztelt. Boleszláv trónra lépve kujavai herczegnőt vett nőül. Me- ] nyegzője országos volt, mely nagy ajándékokkal volt összekötve, melyeket az új házaspár alattvalóiknak kiosztott, hogy mindenkinek legyen öröme. De nem sokáig tartott boldogságuk, mert ama Zbiegniev nyughatatlan természete irigyelte testvérétől a trónt, hogy ő, mint öregebb, öcscsének engedelmeskedni kénytelen, kezdett Lengyelország ellenségeivel alkudozni. Sok dolga volt Boleszlávnak a csehekkel, poroszokkal, pomerániakkal és különösen a németekkel. Minden kedve szerint történt, mert nagyon megfontoló és bölcs király volt. Történt egyszer a mint a pomeraniakkal háborút viselt, hogy őt egy lovag menyegzőjére meghívta. A menyegző után kedve jött Boleszlávnak vadászni, mert akkor ott óriási erdőségek voltak és azokban rengeteg Siecich száműzve. Görbeszájú Boleszláv [1102-1139.) Boleszláv menyegzője.
