Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891

Przemok

árulása.

Albert, kraliéi biró bíin tetése.

Lokietek megkoronázása.

(1320. év.)

a rabló lovagrendet annyira, mert a keresztes lovagrend hozott ugyan segítséget, de nem volt köszönet benne. Rabolva, pusztítva és mindenkit fosztogatva, elfoglalták Pomerániát és Gdanszk városát avval a kijelentéssel, hogy a hadi költségek fejében őket illeti meg az elfoglalt terület, avagy fizessenek nekik 100 ezer márka ezüstöt, akkor elhagyják az okkupáit tartományokat, a mi akkori időben rengeteg pénzösszeget képviselt. Lokietek fájós szívvel alkalmas pillanatra lesett, hogy visszaadja a rabló keresztes lovagrendnek a kölcsönt.

Ezt látva az egész Lengyelország Lokietek Lászlót királynak elismerte, meghívták őt Poznanyéba (Posen). De mig oda érkezett Przemek poznanyei polgár, becsempészte Henrik, német herczeg fiait, mely alkalommal sok ártatlan vér folyt, nagy pusztítást vittek véghez a városban, sok nyilvános épületet és templomot tönkretettek. Ez alatt Albert, krakói vajda, lelkestől testestül német barát, sziléziaikat hozott Krakóba; de Lokietek ügyességével elejét vette a vérontásnak, az áruló polgárokat szörnyen megbüntette, egyeseket lefejeztetett mások testét négy részre osztotta és vagyonukat elkoboztatta.

Lokietek annyi sok hadjárat szerencsés befejezése, ellenségeinek pedig legyőzése után komolyan gondolta magát megkoronáztatni és ezt azért tervezte, hogy a Nagy-Lengyelország egységét létesítse. Azért az egész ország főurait és főpapjait úgy szintén a nemességet hívta össze Krakóba és oda Pozna- nyéból elhozatta a lengyel koronázási jelvényeket, u. m. a jogart és a koronát és megkoronáztatta magát Krakóban. A koronázás következőleg történt. A krakói várban (Warel), a hol a király lakott, összegyűltek a képviselők, senátorok, püspökök és más papság; ott arany czipőt adtak a királyra, fehér ruhát és bibor köpönyeget. így felöltöztetve elkísérték a királyt a vártemplomba; a király előtt vitték a koronát, jogart és arany almát és a csorbás kardot és ezen jelvényeket az oltáron elhelyezték. A templomban állott a trón, melyen a király helyet foglalt. A gnezeni érsek kérdezte a királyt, akarja-e a szent vallást, híven megtartani és védelmezni? akar-e mint király igazságosan kormányozni, senkit sem megrövidíteni és az ellenségtől az országol védeni? Mire a király válaszold, hogy akarja! Erre a király térdre borult, az érsek előtt és esküdött. „Úgy segéljen engem, az Ur Isten, és szent evangéliuma!“ Erre a király vállairól levették a ruhát és az érsek felkente őt szén-