Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891
23 telt olajjal. Aztán a csorbás kardot az érsek a király oldalára kötötte, mellyel a király keresztet csinált levegőben. Következőleg fejére tette a koronát, az arany almát balkezébe, a jogart pedig jobbjába adta s így feldíszítve a trónra ültette; mely mellett lengett a lengyel zászló, fehér' sas vörös mezőben, mely mindig a lengyelek czimere volt. Ezután a városban tornaversenyek folytak a lovagok lóháton felfegyverezve kopjával ügyességét bemutatták. A nép számára hordó számra fel volt halmozva a méz és sör, hosszú asztalok sülttel terhelve várták a vendégsereget, a hol mindenki tetszése szerint olthatta szom- ját és csillapíthatta éhségét. A mint a király a városban megjelent, kincstárnoka előtte haladva marokkal pénzt szórt a nép közé. Mely koronázás folytán Lokietek (sacrosanctus) szent és sérthetetlen személy lett és nagy tiszteletben állott a nép előtt és a szomszédoknál. De a keresztes lovagrend számlája mindig lebegett Lokietek szeme’ előtt, folyton gondolkozott, hogy lehetne azt kiegyenlíteni, számtalanszor irt Rómába és követséget küldött a szent atyához kérve őt, hogy tiltsa meg a német lovagrendnek túlkapásait és parancsolja meg nekik, hogy adják vissza a jogtalanul bitorolt tengermelléket! Daczára ennek, hogy a pápa igen sokszor irt nekik és meghagyta, hogy adják vissza az elrabolt tartományokat, de ők evvel nem törődtek s nem is gondoltak avval, mit mond a világ felőlük. — így tehát más mód és út nem maradt hátra mint a szomszédokkal egyetértve meg kell őket rohanni. E jó szomszéd csakhamar kínálkozott, ez volt a lithván fejedelem, Gedymin, nagyon harczias ember, kinek szintén sok baja volt a rabló keresztes lovagrenddel, kik folyton Lithvániába törtek és ott garázdálkodtak azon ürügy alatt, hogy keresztény hitre téritik a lithvánokat, de nem szeretettel az evangélium tanításával, hanem karddal. Nem azért, hogy nagyon szivükön feküdt volna a szent hit terjesztése, támadták a szomszéd népeket, hanem, hogy országokat hódítsanak és kincseket raboljanak. Minden évben egész Európából kaptak ujonczokat, illetőleg lovagokat, a kik a hitért vágyódtak harczolni. Mihelyt igen sokan voltak, hajtó vadászatot rendeztek a lithván népek ellen, s ha valamely vár kezűkbe esett, irgalmatlanul mindent elpusztítottak, az embereket kardra hányták, s élve megégették, jószágaikat elkobozták, másokat pedig fogságba hurczoltak, vagy az erdőkben elfogva Lokietek szövetsége Gedymin, lithván. fejedelemmel
