Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891
14 Keresztesek. Szégyenlős Boleszláv (1227-79.) Szt Kunigunda (1239-1292). reszteteket és jutalmul adta neki a Ohelrni tartományt, hogy védjék meg őt a pogányok ellen. A keresztesekről vagy a különféle lovagrendek keletkezéséről röviden meg kell említeni, hogy azon időben a szentföld az arabok hatalmába került, a kik a jámbor keresztény zarándokokat, a kik a szent sir látogatására Jeruzsálembe mentek, igen gyakran megtámadták, kirabolták és végre lemészárolták. Azért több európai fejedelem egyetértve, a szentföld fölszabadítására 1095-ben nagyobb hadsereget menesztett. a szentföldre. Ekkor keletkezett több szövetkezet vagy egyesület, többnyire lovagokból, részint hogy hadakozzanak, részint hogy a betegeket és sebesülteket ápolják. A keresztes háborúk befejeztével ezen egyletek visszatértek Európába, egy rész Francziaországban, mások pedig Németországban telepedtek le. Konrad meghívta a német lovagrendet vagy a keresztes urakat, hogy segélyezzék őt a hitetlen poroszok ellen. A keresztesek gyakorolt harczias, vitéz férfiak voltak, fehér köpenyegen fekete keresztet viseltek a mellükön. Nőtlenek voltak, szerzetesi életet éltek, harczoltak a keresztény hitért és imádkoztak. Jó eleve figyelmeztették Konrádot, hogy e kapzsi és birvágyó népet ne eressze be országába, de ő erre nem hallgatott, miért is Lengyelország keservesen megfizette a keresztesek segédkezését. Leszek halála után a szégyenlős Boleszláv lépett a trónra, akkor csak G éves volt, azért gondoskodtak gyámjáról! A mi nagyon ingerlő egy fiatal király helyett uralkodni (regens), mert a kis király ilyenkor semmi, csak a regens minden. E gyámságért folyton versenyeztek egymással Kon rád mazoviai herczeg és Henrik boroszlói herczeg. Eleinte Henrik leverte Konrádot, de később ismét Konrád kerekedett felül. Volt zűrzavar mindaddig, mig Boleszláv nagykorú nem lett és akkor, hogy nagyobb hatalmat és tekintélyt szerezzen magának, IV. Béla magyar király kedves s gyönyörű leányát Szt Kunigundát vette nőül.* Ez nagyon jó és jeles asszony volt, a kiről a lengyel nép még mai napig is csodákat beszél. Különösen a vielicskai sóbányák neki köszönhetik létöket. Az erre vonatkozó monda igy szól: „hogy Kunigunda a szégyenlős Boleszláv jegyese, IV. Béla magyar király kedves leánya, * Lúd polski Kolberg Oscár-tól.
