Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1890

4

Egy év bármennyire is rövid az ember életében, de igen sokszor egy meggondolatlan ballépés elegendő arra, hogy egész életünkre boldogtalanná tegyen.

Jövőtök iránti igaz érdeklődésem ösztönöz, hogy e kedvező pillanatot, melyben ifjú kedélyetek minden jóra, úgy a javulásra is a legfogékonyabb, arra használjam fel, hogy tüzetesebben világítsam meg teendőiteket a vacatióban, melyről sok tanuló tévesen azt hiszi, miszerint azt minden munka nélkül, tétlenül, zsebbevágott kezekkel, vagy pamlagon végignyuj- tózva semmitevéssel kell agyonütni. Kalauzolni akarlak a kedves otthonban s megmagyarázni, hogy a jövője iránt fogékony iíjú miként használja fel legczélszerűbben a két havi szünetet.

Olvassátok el figyelemmel soraimat, s a szerint cselekedjetek.

II.

Ismereteink forrásai. — Öntevékenység. — A gyermekkor első benyomása. — Herman Ottó gyermekkora. — Peel Róbert. — Scott Walter levele fiához. — Hogyan készül a munkás tanuló a vaeatióra?

Ismereteinket kétféle forrásból merítjük. Az egyiket az iskola nyújtja, a másik önművelésünk eredménye. Első esetben ismereteink birtokába nevelőink közvetítésével jutunk, utóbbi esetben saját akaraterőnk, egyéni tevékenységünk az ismeret- szerzésnek főrúgója. Az, a mit másoktól elsajátítunk nem oly állandó s nem is oly becses, mint az, melyet szorgalmas s kitartó munkával magunk szerzünk. Valamint sokkal üdébb s egészségesebb az a hegyi forrásvíz, melyet nagy fáradsággal magunk keresünk fel, mint a legfényesebb tálczán nyújtott legdrágább ital.

Az önképzés csodákat művel. Az emberiség kiváló munkásai nem a sorsnak véletlen szeszélye, hanem szakadatlan munkálkodással önerejökből emelkedtek a dicsőség, hírnév legmagasabb fokára. A komoly tanulmányozáshoz, kutatáshoz már gyermekkorukban hozzá fogtak azzal a végtelen szorgalommal s kitartással, mely erejöket fokozatosan edzette s újabb és újabb tevékenységre sarkalta. Azért oly becses gyermekkorunk, mert az első benyomást, az első impulsust e korban nyerjük, mely azután akár dicsőséggel, akár sanyarusággal megfutott pályánkon oly állhatatosan kisér bennünket.