Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1890
5 Herman Ottó, világhírű természettudósunk gyermekkoráról így ír: „Az én öreg apám háza tele volt állattani tárgyakkal, kivált madarakkal. A borsodi Bükk legszebb völgye tele volt érdekesnél érdekesebb jelenségekkel, ezek között kivált pillangókkal s így nagyon természetes, hogy a madarászat mellett a pillangászat is megragadta figyelmemet, — elvégre is egy olyan Iris pillangó színragyogása, egy-egy Polyommatus Hypothoe aranyos fénye megragadják a gyermek figyelmét, felköltik vágyait, kivált ha annak a gyermeknek az ő kedves örege mindenféle magyarázatokat fűzöget a tárgyakhoz. így hamar tudtam meg azt is, hogy a pille petéket tojik, e petékből hernyók kelnek ki, ezek rendszerint bizonyos növényekkel táplálkoznak, megnőve bábokká alakulnak, a melyekből ismét pillangó lesz, mely ismét a petével kezdi meg az új körfolyamot. No, bujkáltam én azután sövény mellett, bokrok között, hogy valamit kilessek, s egy szép napon csak látom, hogy egy sötét színű, szőrös hernyó, a két leghátulsó kapaszkodójával az ágba fogódzva, fejjel lefelé akaszkodott s nagy mereven ott csüng. Ugyan mi lesz ebből ? gondoltam magamban. Egyszerre látom, hogy a hernyón valami hullámos lüktetés fut végig, mindig a fejétől indulva s a kapaszkodón végződve. Figyelmem fokozódott; de még inkább azoknak láttára, amik csakhamar történtek. Egyszerre csak fölpattan a hernyó bőre s a hernyó rángatódzni, flczkándozni kezd; mire a hasítékon ki kezd bújni a báb. A rángatás folyton tart; a bőr minden rángással jobban hámlik le, a báb jobban búvik ki, miglen a báb teljesen kibontakozott, a hernyó bőre teljesen összezsugorodott, nekem pedig szemem, szám szépen elállott. Jó darab idő telt, míg arra szántam magamat, hogy az ágat letörjem, óvatosan haza vigyem. Az öreg azután megmagyarázta nekem, hogy abból a bábból egy szép, meggyszín- barna, halványsárga szegélyű pillangó: a Venessa Antiopa fog kibújni. Betettük az ágat egy szekrénybe, melynek oldalai és fedele tüllből valók voltak, hogy a levegő keringhessen, de a kibúvó lény el no szökhessen s kezdődött a lesés úgy gyermekmódra: százszor napjában. Egy szép napon azután nagyon furcsa dolog történt: a báb egyik oldalán egy kis kerek lyuk támadt s ezen a lyukon
