Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1890

Mit csináljunk a szünidőben?

Tanítványaimnak ajánlva.

Dolgozzál, mintha örökké kellene élned! Imádkozzál, mintha ina kellene meghalnod!

Példabeszéd.

I.

Te Deum. — Jó és hanyag tanuló kedélyállapota a tanév végén. — Búcsú a

tanintézettől.

Intézetünk kis harangja, mintha maga is érezné, hogy hívó hangjára siető kis > csapatnának egynémelyükét talán utól- szor szólítja az iskolába, sokáig szomorúan cseng. Ünnepélyes komolysága áti’ezeg a máskor oly gondnélküli csapat minden tagjára. Egyikben az öröm, másikban az önvádolás húrjait hozza rezgésbe. Mindegyik lázas izgatottsággal siet az évzáró ünnepélyes Te Deumra.

Mennyi érzelem szülője ez iskolai ünnepély !

A kötelességét híven teljesítő tanuló lelki megnyugvással tekint vissza a lefolyt tanévre. Maga tudja, érzi legjobban, hogy tudása, ismeretköre mennyire tisztult, mennyivel gyarapodott. Haladásának útját maga látja legtisztábban s maga vonhatja ki belőle a szükséges tanulságot. Öröm tölti be szivét, hogy övéihez, a kedves szülői otthonba visszatérhet, s hogy gyermeki háláját jó bizonyítványnyal leróhatja. Fájdalom fogja el azonban, midőn az intézettől és tanul ótársaitól kell búcsút vennie, a hová s kikhez annyi kedves óra emléke fűz.

Ellenben aggódás, lelki nyugtalanság gyötri a hanyag tanulót. Rósz bizonyítványával félve mer a szülői házhoz közeledni. Hisz egy tétlenül elpazarolt év s rút hálátlanság jutalma a szülők egy évi fáradságos gondozásának s szeretetének. A lelki furdalás, mint az árnyék mindenhová kíséri.

1*