Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1889

A lengyel nép ősmondái.

A lengyel nép ősi története, mint. minden más nemzeté mesés és mondaszerü bizonytalansággal van telve. Hazánk történetét tudni legszentebb kötelesség, idegen népek történelmével foglalkozni szép és hasznos. Egy népnek története minket csak akkor érdekel, ha abban az események rokonsága vonz és némi összefüggésben van nemzetünk nagy drámájával, melyből erkölcsi-, vallási- és hazafmi tekintetben tanúságot meríthetünk. Szem előtt tartva Cicero ezen szavait: „História est magistra vitae“ okunk van rá, hogy a lengyel nép tragoediájá- ból vonjuk le a tanúságot. Egy ilyen nép a Kárpátoktól északra terjedő, a nagy szármát síkságon lakó, de idegen iga alait görnyedező lengyel nép, melyet a kegyetlen Klio kitörölni engedett az európai népek nagy concertjéből. Ezen a népnek ősmondáit szándékozom röviden előadni. Mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy nem a mostani szétdarabolt, hanem a régi compact és hatalmas Lengyelországgal foglalkozom, melynek határai a Kárpátoktól a balti tengerig, a fekete tengertől Németországig terjedtek.

Folyói voltak: 1) Wisztula (Wiola), mely Krakó mellett elhaladva, futásában érinti Warsót, Torúnyt és az egész országot két részre osztva Gdanysk (Danzig) alatt a balti-tengerbe ömlik; tovább nyugatra van Warte, mely Poznány (Posen) mellett folyva az Oderába szakad; Lithwánia földjén átszökik a Niemen, továbbá nyugatra van a Dwina, mely egyszersmind határfolyó volt Lengyel- és Oroszország között; délfelé van a Dniepr és a Dniester, mind a kettő a fekete- tengerbe ömlik.*)

*, Wicczory pod lipa. Sicuiienski L.

1*