Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1889

4

Városai: a Wisztula mentén van Krakó, Varsó, Torúny és Gdanyszk. — A Warta mellett Poznány. Délen van Lwów (Lemberg). A Dniester mellett Halics. Lithwániában Wilno. A Dniepr mellett Kijow (Kiew).

Szükségesnek találtam ezen városok topographiáját előrebocsátani, mert minden város eredete legendaszerü, s szorosan a lengyel nép ősmondáival összefüggő.

Nem lesz érdektelen följegyezni, hogy a fentsorolt városok és folyók mentében még más népek is tanyáztak, u. m. Krakó körül a Chrohátok; Posen vidékén a Lachok (vagy Poláni, Polákok) ezen szótól Pole = síkság, Polaczy. (Satyri- con Joanvis Barclaii pag. 340. Tot spatiis diífuxa regio pene nullibi montes assurgit: et a planitie factum nomen, quam Scythico verbo Pole appelant). Varsó körül a mazurok; a balti-tenger mellékén laktak a pomeránok (pomorze = tengermellék) és poroszok (prusy, prusic = porozni); Lemberg körül a vörös oroszok; Kijow vidékén a kis oroszok; Wilno körül a lithwánok s más ős idők óta ott szétszórtan lakó népek.

Idők múltával látván ez a sok apró nép, hogy őket nyugatról mindinkább szorongatja a német, egyesült egy nagy tömör nemzetté és a Poznány vidékén elterülő nagy síkságon lakó Lachok vagy Polákok fenhatósága alatt létesült egy hatalmas, eleinte csak szövetséges de később egygyé olvadt nagy Lengyelország. (Polonia). Foglalkozásukra nézve ősidőktől fogva földmivelők, halászok és baromtenyésztők voltak a lengyelek.

Vallásra nézve a lengyelek, mint minden más európai nép többnyire természetimádók voltak.*)

Neveik: Perum Jeszsze, ki a villám és tűz istensége volt; Pochwiszt, a szél istene; Lel, a szeretet istensége; Lado, a rend- és egyetértés istene; s még számtalan más jó és rósz istenségek, melyekről azt hitték, hogy sok bajt okoznak az embereknek, vagy munkájukban segélyezik őket. Hittek a lélek halhatatlanságában is, de a túléletet nagyon czifrának képzel*) Isteneikről azt látták, hogy a források, patakok és folyók mentén berkekben és ligetekben tartózkodnak. Áldozataik tárgya részint a föld terményei, részint állatok. Kmberáldozatokról a monda nem tesz említést. Bál- ványaik többnyire fából, agyagból vagy kőből készítve dísztermeikben állottak. (Swientniea = szentély.)