Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1887
*\ a társadalom iránt elvállalt kötelezettségek természetes folyománya, hanem szükségesség úgy vallás-erkölcsi, mint hazafiul, mint pedig egyéni szempontból. A társadalomban ma már átalán elfogadott munka-felosztás elvét s az ebből folyó pályaválasztási kötelességet, csak imént jeleztem pár szóval, a mit még eztán mondhatnék a társadalmi szempontokról, azt mind benn fogjuk találni az erkölcsi szempontok rovatában, mert tulajdonképen a társadalom helyes elemzése s a vallás-erkölcsös nézetek egymástól elválaszthatatlanok. Mióta a világ áll nem létezett társadalom vallás-erkölcsi intézmények nélkül, ezek Berzsenyiként talpkövei amannak s ezek helyessége és tiszteletben tartása képezi a társadalom fennmaradásának egyedüli biztositékát. Ámde a vallás-erkölcsi eszmék, az emberek elé a töké- lyetesedést tűzik ki végczélul s ugyan ki merné magára vállalni a feladatot, hogy a társadalom által joggal kiszabható kötelességek valamennyiének eleget téve, törekedjék a tökély etesedés felé? Elég-e arra az emberi erő? Vagy mivel tagadnunk kell a tökélyetesség elérésének lehetőségét tétlenül fonjuk egybe karunkat és ne kívánkozzunk a tökélyetesedés utján egy lépéssel sem előre ? Mivel Leonidás és Zrínyi nem tudták feltartani az ellenséget s hazájuk romlását nem akadályozhatták meg, nem tették-e meg kötelességüket? Watt Jakab Stephenson és Foulton érdeme egyenként kisebb lesz-e az által, hogy nem egy ember hozta létre müveiket? Szóval nem a tökélyetesség hanem a tökélyetesedés az a czél, mely felé a vallás-erkölcsös embernek törnie kell, ezt pedig csak akkor teheti, ha kiválasztja magának az óriási munkahalmazból azt, mire vállalkozni elég erősnek érzi magát. Ez a törekvés a tökélyetesedés felé belé van oltva minden emberbe s bárki is, ha az emberi társad doniban el akarja foglalni azt a helyet, mely őt mint embert megilleti: úgy kötelessége a vallás-erkölcsi eszmék természetes követelményeinek eleget tenni. Vallásosság, ember-szeretet, becsületesség és hasznos munkásság azok, miket minden esetre megvárhatunk mindenkitől. ki igényt tart az „ember“ szép és jelentőségteljes nevére. De ha valaki elzárja maga elöl az utat, hogy tökélyetesedhes- sék, úgy hiába morzsolgatja le imáit, hiába végzi el a feleke- zete által előirt szertartásokat., mert a legtökélyetesebb lényhez csak a tökélyetesedés útja vezet. Ámde a ki nem választ ma6
