Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1887
5 Az a csudálatos valami az a megmagyarázhatatlan kényszer, mely az emberiséget a társaságban való élésre utalta s utalja, lesz a mi vezetőnk annak fejtegetésénél, hogy minő fontos a pályaválasztás kérdése. Nevezzük el ezt a születésünk óta bennünk rejlő valamit társulási ösztönnek, vagy az egyedülléttől való borzadásnak, vagy akárminek is, létét tagadnunk nem lehet; s mert minden, a mit emberi kéz e világon létre hozott közel viszonyban van vele; sőt a legbámulatraméltóbb intézménynek, a társadalomnak, egyedüli szülő anyja. Az emberi társadalom a maga bámulatos szervezetével s eredményeivel olyan annyira megragadja a vizsgáló lelkét, hogy annak isteni eredetét nem csak sejteni, de hinni kénytelen. És igy is van, mert belénk van lehelve, mint a léleknek elválaszthatatlan kelléke, a társulási ösztön, s ha bar a szabad akarat vezetése mellett is, de ezen ösztön kifolyásaként keletkezett társadalmunk. A társadalomban meg van az egyes embernek joga és kötelessége, s az előbbire csak ági/ tarthat teljes igényt, ha ez utóbbinak eleget tesz, különben mindenki csak a kényelmesebb jogélvezetet választaná és természetesen hiába. Bármennyire csábitó is az alkalom, hogy itt egy kis kirándulást tegyek a jogok és kötelességek nem egyenlő és nem méltányos felosztásának mezejére, le kell mondanom az itt található virágok csokorba szedésének élvezetéről, nem csupán azért mert ez tárgyamtól messze vinne; sem nem azért, mert azt mások már ezerféle alakban tették, (hisz lehetne még sok érdekeset mondani); sem nem azért, mert a társadalom emez intézményeit helyeseknek tartanám, (hisz mi sem tökéletes a min emberi ész és kéz dolgozott); de mert nekünk a létező körülmények és viszonyokhoz képest kell dolgoznunk s a jövő nemzedékét nem a (elforgatás, hanem a békés reformálás embereivé képeznünk. A mi feladatunk az ifjú lelkét oda művelni, hogy annak vágya mindenek előtt a kötelesség teljesitésére legyen irányozva s csak aztán kérje jogát. Ámde ez a kötelesség ezer- és ezerféle, úgy, hogy egy ember azoknak csak kis részével birkozhatik meg, mi sem természetesebb, hogy ama kis résznek megválasztása már magában is olyan kötelesség, mely alól magát senkisem vonhatja ki. Ha pedig valaki megjelölte a társadalom által rá rovott kötelességek közöl a részt és kört, melyet elhatározott szándéka tel- jesitni: úgy pályát választott. De a pályaválasztás nem csupán
