Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1887

29

megokolnom szükségtelen; felesleges akkor is, ha meg van a képesség, de hiányzik a szorgalom; mert a szorgalom hiánya csak akkor lesz pótolható sikeresen, ha az ebből eredhető bajokat egész meztelenségükben látja, és érzi; felesleges végre, ha vagy a képesség maga vagy vele együtt a szorgalom is hiányzik, mert az ilyen körülmények közt az iskolában eltöltött időt csak elraboljuk amaz életpályától, melyen a fin boldogulhatna.

De veszedelmes is eme gyámkodás, mert a meglevő szorgalmat elölheti, a hanyagságot pedig ki nem irtja, mert a fiúban a maga végezte munka által felkeltett édes öntudatnak áll útjában, pedig ez a tudat a legjobb biztató a kitartásra, a legjobb enyhítő a fáradságban s a legbiztosabb vezető a czél felé.

Az értelmi önállóság fejlesztésére való a munka olyan neme, melyről szóltam a munkásság fejlesztésénél, sha a 14—15 éves koron túl is örömmel foglalkozik az ifjú a kézi ügyességekkel. s ha e mellett az elvontabb dolgok körül felmerülő nehézségeket az iskolában nyert utasítások mellett le bírja győzni, úgy jellemének önállósága csupán a kedélyi önállóság milyenségétől fog függni.

A korlátozás módszerét most már félre kell tenni, hanem helyébe vegye elő a szülő ama legkérlelhetetlenebb következetességet, mely nem engedi meg, hogy egyetlen hiba következménye alól is kibújhasson. Most már nem szabad a hibázás eshetőségét meggátolni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy magunk adjunk alkalmat hibázásra, hanem ha a jó tanács és figyelmeztetés daczára is hibázik a fiú, érezze annak kellemetlenségeit. Legyen felelik a kis tettekért, hogy aztán felelős lehessen a nagyokért is.

Az önállóság s a vele együtt fejlődő felelősség érzete lesz segítségére a nevelésnek a testi fejlődéssel együtt járó veszedelmek kikerülésében is. Nem szándékom eme veszedelmek részletezése, csupán utalni akartam erre is, mint olyanra, minek figyelmen kívül hagyása az embert vallás-erkölcsi czéljától ütheti el. Itt van helye annak is, hogy megemlékezzünk az ifjúnak a társaságba lépéséről is. Nem helyeslem a gyermekszoba olyatén éles elválasztását a nagyokétól minő a főúri és vagyonosabb körökben divatozik, de azt sem tartom helyesnek, ha a gyermek korán hozzá szokik a nagyok társaságához. A mint fejlődik a gyermek önállósága, a mint jobban-jobban érzi