Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1887
21 dolkodik a szülő, hanem viszi és beíratja ide s a gymnasiumok népessége nem csak azért nagyobb az országban, mert több gymnasium van mint reáliskola, hanem főleg azért mert a reáliskolát félig szakiskolának tekintve, kevesebben adják ide gyermeküket mint a gymnasiumba. Keressük csak ennek okát. Azt a természetes okot, hogy a szülő vágyik gyermekét minél boldogabbá tenni már emlitém, s ennek a vágynak valósítására a gymnasium legalkalmasabb, hisz ezt elvégezve minden lehet. Mennyiben van igazuk majd meglássuk. Egy másik ok a magyarnak határozott aristokratikus jellemvonása, harmadik a katonai kötelezettség s végül a legnyomósabb : a pályaválasztás gondjának elnapolása. Ha a szülő csupán az első, s már kétszer is nagyon természetesnek nevezett okból adja gymnasiumba tint, úgy ezzel csak azon esetben ér czélt, ha gyermekében először van elég tehetség ama munka végzésére mit a gymnasium megkíván, azután a szülőnek elégséges anyagi helyzete, hogy a gymnasium végzése után még valamely felsőbb tanintézetet is látogathasson, s mindennek felett van-e a gyermekben s később az ifjúban olyan jellem, mely nem engedi őt a félúton megállni, hanem, küzdve a munka és sanyarusággal is, diadalmasan tör a czél felé. Ott, hol az elemi iskolán kívül nincs egyéb tanintézet, mint gymnasium, még kisebb töredelernbe kerül a választás és az alsó négy osztályba járatásnak kísérlete nem esik oly szigorú bírálat alá, de a hol választani lehet a polgári iskola, reál vagy gymnasium között, ott már csak is a többi okok vezetik a szülőt a gymnasium felé. Mert a magyar iparos, kereskedő és kisebb hivatalnok olyan aristokrata, hogy a világért nem akarná látni gyermekét egy szerinte alacsonyabb rangosztályba sülyedni, sőt, tisztelet a kivételeknek, nagyon sokan vannak, kik saját osztályukat is megvetettnek érzik, mert nem tudnak felemelkedni a közönséges gondolkodásmódon túl. Mintha bizony a munkától kérges tenyér nem ugyanazon húsból és vérből való volna, mint a keztyü alatt elkényeztetett kéz, mintha bizony a munka, nem volna inkább tiszteletre méltó, mint az öröklött czim. Vagy ha a sziveket vizsgálnék nem lehetne-e több megelégedettséget találni azoknál, kik nehéz munkával keresik kenyerüket, mint azoknál, kik ínunkát- lanságuk mellett nem csak az öröklött vagyont, hanem lelkűk kincseit is egymásután pazarolják el s végül legalább lelkileg
