Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886

61

írt, mint a sok közül pl. a világ első költőjének tartott Horác, müve meggyőző hatásából sokat veszít.

Az előadó személyiségénél mint említettük mindenek előtt kettő jő tekintetbe: ismeretei és jelleme. Ha az előadó mint tudományos, ismeretgazdag egyén ismeretes, szavainak is inkább hiszünk, mint ha ugyanazt a dolgot egy kevésbbé ismert előadótól halljuk. Miután magunk mindenről meg nem győződhetünk, a tudomány terén is igen sokat kell elhinnünk, meg kell bíznunk az előadó ismereteinek, kutatásainak alaposságában. De ez a hitünk is oly természetű mint tőkésítendő pénzünk, ott helyezzük el, a hol legnagyobb biztosítékot látunk ; e biztosítékot mi a dolog természete szerint az alapos ismeretekkel biró egyénben találjuk. A tudományos előadónak tehát mindenek előtt ezen hogy úgy mondjuk hitelképességről kell gondoskodnia, vagyis a tudományos téren jó hírnév megszerzésén kell fáradoznia. Ha ezt a tekintélyt megszerezte, szavainak értéke is növekedett. Különösen áll ez olyan téren, a hol nem lehet expe- rimentálással bizonyítani. Mert a hol kísérletekkel lehet bizonyítani, mint a természettudományokban, a hol számtani műveletekkel lehet az értelmet meggyőzni, mint a mathematikai tudományban, ott az előadónak oly biztos talaja van mint sen kinek és sehol, ott már maga a természet beszél. De minél kevésbbé látjuk magát a természetet beszélni, annál inkább kell az előadó ismereteinek alaposságában keresnünk azt, a mit a természet fel nem tárt.

Ott, a hol nem szorosan vett tudományos igazságokról van szó, az előadó társadalmi állása is előnyös befolyással lehet. A kiváló állás és a vele járó funetiók egyrészt mélyebb bepillantást engedhetnek a társadalom szervezetébe, másrészt nagyobb látókört biztosíthatnak ; a kiváló állással járó sokoldalú tapasztalatok a gondolatgazdagságot is emelhetik. Emeli az állás tekintélyét, s evvel együtt az állás tulajdonosa szavainak hitelét azon hitünk, hogy a kiváló állás már maga is mintegy jutalma a bizonyos téren kivívott sikernek, az érdemnek. Végre a hatalom is, mely az állással jár, ha nem is bizonyít, de legalább nyomatékot ad a szónak. Mindez az igazság után való szomjúságunk bizonyítéka, s miután azt a tárgyban tisztán fel nem fedeztük, a biztosítékot az emberben s a külsőségekben keressük.

A szó és gondolat értéke a szóló jellemétől is függ. A