Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886

62

morál hatalmának legszebb bizonyítéka, hogy ugyanaz a dolog más és más jellemű embertől közölve, bennünk más és más képeket ébreszt. A nem jellemes ember bárminemű enuneiatiójának csekély vagy semmi jelentőséget sem tulajdonítunk, inig a jellemes ember szavait kész igazság gyanánt szeretjük elfogadni. Szép jutalma ez a jellemnek s büntetése a jellemtelenségnek. Franklin a közpályáján kivívott nagy sikereit nem nagy tehetségeinek, sem szónoklatának, niint inkább általánosan ismert jellemességének tulajdonította. „Ez magyarázza ki, Írja, embertársaimra eszközlöti befolyásomat. Gyarló szónok voltam, ékesen szóló sohasem, akadoztam a szavak válogatásában, csak nagy nehezen tudtam szabatosan beszélni és mégis többnyire érvényesültek nézeteim“. Szellem, értelmi fénsőség, bonezoló elmeél, jellem nélkül is előfordulnak, sőt talán gyakrabban igen mint nem; de ha e tulajdonok szivjósággal erkölcsös jellemmel nincsenek párosítva, rendesen a rombolás szolgálatába szegődnek. Deák Ferencinek nemcsak tudománya, de jelleme is hódított. Még a tiszta igazság is úgy tűnik elő a nem megbízható ember szájában, mintha mentő köpönyegül vagy csalétekül akarna szolgálni, s majd közönyösen fordulunk el tőle, majd boszankodva, mert látjuk, hogy az igazság csak takaróul szolgál; de a mi leggyakoribb, hagyjuk az illetőt beszélni, mi meg a saját gondolatainkkal foglalkozunk. Neötcsak á tudomány, de a jellem is hatalom.

Nagy vita tárgya még most is, hogy a meggyőződésnek változása tudományos kérdésekben, de különösen politikai dolgokban, jellcmgyöngeség-e vagy sem? Elvül kimondani azt, bogy a meggyőződés, úgy tudományos, mint társadalmi vagy politikai kérdésekben ne változzék, annyi volna mint a haladást elvileg is lehetetlenné tenni, annyi volna mint a tudatlanságot szentesíteni. Mindenben hibázva tanulunk, maga az igazság is a legtöbbször tévelygéseink belátásának eredménye. Megfigyeléseinknek corrigálása, az újabb tapasztalatok, a mélyebb gondolkodás, uj körülmények és megváltozott helyzetek előbbi véleményünket vagy meggyőződésünket nemcsak módosíthatják, de teljesen át is alakíthatják. Ki mondhatja azt magáról, hogy 10—20 évnek tapasztalatai ne módosították volna meggyőződését egyben és másban? Ki kívánhatná azt a politikustól hogy ne okuljon ? Dé jól jegyezzük meg, hogy a meggyőződés változtatása egy feddhetetlen jellemnek igaz belátáson alapuló, tehát minden melléktekintettől ment okulása legyen. A ki meggyé-