Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
6 viszont sok szónokra is. Nem oly szigorúan ítél ugyan Nisard a költőkről, mint Dumas, a ki kételkedik abban, hogy a láu- gész mást is szerethessen, mint önmagát, de nem hiszi, hogy az egyéni költészetben minden az egyén hű kinyomata, sem hogy mind azt a mit leírtak, igazán át is érezték volna. Nem egy, Úgymond, a költemények közül, az iró helyett azt a hízelgő képet mutatja be, melyet magáról hátrahagyni szeretne. Ebben áll az egyéni költészet csalékony volta; de a hol az arczkép híven adja vissza az eredetit, a művészet nem bir ennél meg- hatóbb szépségeket felmutatni.*) A mi czélunk az alábbiakban épen azzal foglalkozni, hogy milyen legyen azaz arczkép, t. i. az előadás, hogy az eredetit, az igazságot és lelkünk állapotát híven adja vissza. Ehhez képest szólni fogunk: általában a tartalomról, az alakról, az indulatokról és az előadásról. Az előadó, a felolvasó, a szónok czélja csak kétféle lehet: megismertetni valakivel valamit és akarati elhatározást kelteni valakiben. Bármi legyen is ismertetésünk, előadásunk tárgya, világos, helyes gondolataink a tárgyról csak akkor lesznek, ha a tárgyat alaposan ismerjük. Alapos ismeretszerzés tehát az első és legfontosabb lépés minden előadáshoz. Itt ismét az a kérdés támadhat, hogy jutunk alapos ismeretekhez? Bárminek helyes felfogásához, megtanulásához az első lépés: a helyes megfigyelés. Csak a ki jól figyel meg valamely tárgyat, csak abban fog a tárgynak megfelelő képzet alakulni. A testi szem itt csaknem oly fontos tényező, mint a lelki. Ha valamely tárgyra nézünk, arról első sorban csak is nagyon általános képet nyerünk. A felületes megfigyelő rendesen ezen képpel szokott megelégedni, innen van aztán, hogy fogalmai nem tiszták, gondolkodása nem a tárgyaknak megfelelő. Hogy tehát a tárgyakról megfelelő képet nyerhessünk, nem szabad a tárgy első megtekintésével megelégednünk. Meg kell a tárgynál állapodnunk, s azt kell keresnünk mindenek előtt, mi az, a miben ez a tárgy más rokon tárgyaktól különbözik, mi rajta a lényeges, mi a mellékes. Ezt feltalálni épen nem könnyű. Legvilágosabb példáját találjuk ennek valamely tárgy lerajzolásánál. Ha pl. valamely arczképet akarunk lerajzolni, az sok kísérlet után csak úgy fog sikerülni, ha ellessük *) Nisard. A franozia irodalom története. IV. k. 513. 1.
