Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886

3t

megfogunk emlékezni azokról, melyek nem logika mintaálokos- kodásai alapján jöttek létre, hanem melyekkel, mint az emberek jó-hiszemit gyártmányával a mindennapi életben oly sokszor kell találkoznunk, a legtöbbször nem is gondolva arra, hogy a hallott vagy elmondott dolog álkövetkeztetés.

Ilyen pl. az a balvélemény, hogy a világ mindenben olyan, a minőnek mi azt képzeljük, hogy az a viszony, rend, okozati lánczolat van a tárgyak között is, a mily viszony van az ezen tárgyaknak megfelelő képzeteink között. Ilyen ha valami dolgot, gondolatot, minden vizsgálás és fontolgatás nélkül, tehát a bizonyító eljárás teljes mellőzésével, első hallomásra igaznak veszünk s ehhez fűzzük gondolataink folyamát. Ha nem keressük az igazat, hanem csak elfogadjuk a mit élénkbe tárnak. A közönyösség, a fürkészéstől és fontolgatástól való félelem, igen sok téves következtetésnek forrása.

Számos álkövetkeztetés támad a hiányos vagy eltévesztett megfigyelésből is. Gyakori az eset, hogy oly tényeket nem figyelünk meg, a melyeket pedig meg kellett volna figyelnünk s igy hiányos adatokra akarunk építeni. Helyesen mondják, hogy az éles látás a legbiztosabb alapja az éles gondolkodásnak. Az elővélemény szinte nagy akadálya a helyes gondolkodásnak. Az embereknek e tekintetbeni gyarlóságát kiválóan illustrálja Copernicus esete. Copernicus tudvalevőleg azt tanította: a föld forog. Ellenesei azt bizonyítgatták, hogy a föld nem forog, mert ha forogna, a magas torony tetejéről lejtett kő, nem a torony tövénél esnék a földre, hanem egy kissé odább tőle, a föld forgási irányától visszafelé, — csak úgy (mondák) mint a teljes futásban levő hajó árboczának tetejéről leejtett golyó nem épen az árbocz tövéhez esik, hanem hátrább, a hajó fara felé. Pedig könnyen elhallgattathatták volna az ellenfeleket Copernicus hívei, ha próbáltak volna árbocz tetejéről egy golyót leejteni. Ezt nem tették, hanem azon törték a fejőket, hogy mi lehet oka annak, hogy a leejtett golyó, nem az árbocz tövéhez esik, hanem, a mint elhitték a hajó fara felé.

Nagyon szeretünk általánosítani s ez sok álkövetkeztetésbe bonyolít. Különösen bizonytalan az általánosítás az egyesek, társaságok vagy nemzetek moralis életére nézve. A társadalmi élet complikált szövevénye, az érdekek harcza, az eszközök nem ismerése, a pillanatnyi szenvedély hatalma, a nevelés, mind